Tomboló ego-m és a Facebook

Egom, a kis huncut, felismerve, hogy a mindennapi életemben egyre jobban függetlenítem, magam tőle, viszont még nem vagyok elég éber, hogy észrevegyem amikor ő ural, találta magának egy megfelelő terepet arra, hogy kiélhesse magát. Tette mindezt olyan jól, hogy észre se vettem, De most jól rajta kaptam ám. Nem mondom, hogy bánom, vagy szégyellem, mert mosolygok. Mert túléltem közben, egy két megingással, a választási csatározást például. Sok embernek csalt mosolyt az arcára, és voltak nagyon vicces pillanatok is. Miközben egom élte a maga kis szerepét, olyanná váltam mint egy terített asztal. Emberek jöttek, magukkal vittek ezt-azt, de itt hagytak cserébe mást. Picit aggaszt, azonban, hogy miután rajta kaptam milyen trükkel fog előállni legközelebb. Nem azt mondom, hogy most el fogok tűnni, de biztosan intenzívebb lesz a figyelmem ezen a terepen is. Viszont hálás vagyok, hogy nem figyeltem eléggé, mert eközben megszabadultam azoktól a köteleimtől amik az elmúlt nyolc évben egyre szorosabban fonódtak körém, a lélegzésem és a létezésem akadályozták.
Igen is szabad önfeledten bolondnak lenni, akkor is ha a mosolyommal mások nem tudnak mit kezdeni. Nem fogok soha többé szomorú arccal járkálni, csak azért, hogy más fájdalma belőlem tudjon táplálkozni. Én boldog vagyok, mindenkinek annak kellene lennie. Ha én ezért tehetek bármit megteszem, de nem akarok azért boldogtalanná válni, vagy magamat boldogtalannak tettetni, mert másnak úgy könnyebb. Igen bolond is vagyok kicsit, na jó lehet nagyon, ahogy mindenki más is az. Nem vagyok, se jobb, se rosszabb, több se, kevesebb se. Ember vagyok.

Legyen gyönyörű, vidám és boldog napotok :)

Nem vagyok mindig buddha

Tetszik nekem ez a megfogalmazás, lehet már túl sokat is használom, de így van :)
A bennem zajló változás, ami egy folyamat, kezd egyre önműködőbbé válni. Legalábbis én nem feltétlen tudom megfogalmazni, hogy most teszek e éppen ezért valamit, de leginkább úgy érzem, hogy nevezzük bárhogy, Isten, Univerzum, Fent, de valami más nálam sokkal nagyobb erő vette kézbe az irányítást, ami ellen én semmit nem teszek :)
Amikor Sveatesnél ültem, kérdeztem, őt, honnan fogom tudni, hogy jó úton járok. Azt mondta, bár őt idéznem pontosan mindig nehéz, hogy amikor a helyes úton járok, akkor az olyan lesz, mintha semmi akadály nem állna az utamban, ha azt látom valami sehogy sem akar sikerülni, akkor pedig tudhatom, hogy nem az a jó irány. No, ezt most, jól leegyszerűsítettem, de a lényeg benne van. Mostanában kezdem tapasztalni miről is szól ez. Valóban abban a pillanatban amikor egy döntés szikrája megszületett bennem el kezdtem kapni a megerősítő kis jelzéseket. Történtek velem mostanában olyan dolgok, amiket a "régi" életemben fájdalmas csalódásként és mélységes támadásként éltem volna meg. Amikor arról írok, hogy nem vagyok mindig buddha arra gondolok, hogy ez a dolog képes volt kibillenteni abból a boldog tudatos állapotból, amiben éppen voltam, vagyok. Komolyan fájt, és felzaklatott. Egészen addig a pillanatig amíg fel nem tudtam magamban oldozni azt az embert aki ezt tette velem, azzal, hogy megértettem a benne mélyen zajló érzelmeket, amik miatt ezt tette. Lehet ebben az is segített, hogy ő nem egy idegen, ezt nem tudom. Azt is pontosan tudom, hogy régen ez az eset ezerszer jobban megviselt volna, és szomorú, csalódott, elkeseredett lettem volna miatta sokáig.
Ez a történet összefügg azzal is, hogy régóta érzem mást szeretnék csinálni amit eddig. Imádom a munkám, szeretem azokat az embereket akikkel dolgozom, és azokat is akikkel találkozom. Sokat adunk és kapunk. De mégis érzem, hogy mást kellene tennem, azt érzem, valahol legbelül, hogy más az út. Írtam már arról, hogy leckém a bizonytalanságtól való félelmem, egyáltalán a félelmeim, az agyam apró kis szörnyszülöttjei. Már az haladás, hogy tudom, az agyam játéka ez :) Ekkor pedig jön a támogató erő, és minden nap megerősít benne, hogy jó az irány, ne féljek.
Erről beszélek amikor azt mondom minden rendben van :)
Az élet jó ahogy van.
Boldog vagyok és majdnem buddha :)

Már nem férek a bőrömbe :)

Nem tudom megmondani, mikor kezdődött, vagy mikor történt meg, csak azt tudom, hogy egyszerűen már nem férek el a testemben. Annyira vártam, hogy megérezzem ezt, hogy én nem a testem vagyok, tudtam,hogy tenni nem lehet ezért, és észre se vettem, hogy megtörtént. De ma reggel határozottan éreztem. Nem volt robbanás, inkább áradás, vagy hömpölygés, ahogy a láva folyik le a vulkán oldalán. Érzem, hogy soha többé nem tudom magam visszapasszírozni abba az apró testbe, amiben a világban megjelenek. Látom tisztán az elmém tiltakozását, ezzel a hatalmas energiával szemben, ami árad, nem tudja kezelni. Rákapaszkodott és mindent megtesz, hogy a környezetem számára sokk-á váljak. Folyamatosan pörög, mindent kommentál, mindent elmond, mindig megjelenik, majdnem inni kezdtem miatta :)))  Hátha a félelem az emberek rosszallásától, vagy idegességétől, vagy bármilyen reakciójától újra vissza ad neki.

Figyelem és Mosolygok tudom, hogy semmit nem tehet :)

Azt hiszem ennél szabadabb már nem lehetek.

A türelemről és a jelen pillanatról

Ez a bejegyzés az egyik legnagyobb gyengeségemről szól. A mostani változásom egyik kulcsa. Sokunk feladata lehet ez. Ha visszanézek eddig életemre, egész kisgyermek koromban is ilyen voltam. Mindent rögtön akartam, nem szerettem volna, akartam. Összetett kérdés ez. Mindig rettegtem a bizonytalanságtól, attól, hogy mi lesz majd. Rettegtem a nem létező jövőtől, ami teljességgel megakadályozott a jelen pillanatainak megélésétől. Amint megszereztem amit akartam, elértem a kitűzött célt, csak rövid ideig élveztem, és máris új vágyak, új célok lebegtek a szemem előtt. Olyannyira, hogy volt egy idő amikor azt gondoltam, biztos rövid ideig fogok élni azért rohanok ennyire. Még az utazásaim során is jellemző volt ez rám. Emlékszem mi volt Indiában. Munka miatt utaztam ki Delhibe egy hozzám hasonlóan pörgős lánnyal. Majdnem beleőrültünk, amikor siettünk volna, az üzletfeleink, pedig kedvesen mosolyogtak, leültettek, teát és ételt hozattak, és nyugalomra intettek minket. Emlékszem kinevettek minket, nem mondták, hogy buták vagyunk, de éreztem az elnéző mosolyuk üzenetét.Hihetetlen számomra, hogy mennyire nem vettem észre akkor sem, hogy valami nem stimmel azzal ahogy én élek, csak arra gondoltam, hogy Ők ilyenek. De a nyaralásaim is hasonló roham tempóban zajlottak, mindig menni, menni, minél több mindent látni, ki tudja mikor jövök erre újra. Tudom, hogy ezután ezt biztosan máshogy fogom csinálni. Igenis leülök a tengerparton, elmerengve a messzeségbe,csak a tengermorajlását hallgatni, akár órákig. Igenis hanyatt fogok feküdni éjszaka a sivatagban,elmerülök a csillagos ég végtelenjében, akár órákig. Hallgatva a bennem lévő csendet. Nem azt a kis hangot, amelyik azt mondja, kelj fel, siess, rohanj, lemaradsz. Nem maradok le semmiről. Az egyetlen amit veszíthetek, ha rohanok, a most. A MOST valósága, azok a pillanatok amik léteznek. Ma már képes vagyok elcsípni a pillanatot, amikor elkezdem túlpörgetni az agyamat, hogy jaj mi lesz akkor, mennyi mindent kell elintéznem, hány felé kell rohannom, elég lesz e a pénzünk hónap végéig, mi lesz ha mégse? Akkor szépen elengedem az aggódó hangot a fejemből. Nem, nem azt mondom, hogy nem kell tervezni, és csak élni bele a "vakvilágba". Tervezni lehet, és sokszor szükséges is, de ha kész a terv, utána nem kell aggodalmaskodni rajta, ha valami nem úgy sikerül, ahogy terveztük azzal sincsen semmi baj. Minden jól van, ahogy van. Ami van. Nem pedig ami lesz. Hisz az nem létezik. Ma ott tartok, hogy ez sokszor sikerül. Fejlődöm.

Öröm-boldogság

Sokan vagyunk már itt, köszönet érte Nektek. Biztos mindenki más okból olvassa a blogot, azoknak akik erőt szeretnének meríteni a történetemből, írom most ezt a bejegyzést. Tudjátok, hogy milyen módon próbáltam a korai klimaxomat megszüntetni, örömmel jelentem sikerült :)))))) A hőhullámok már rég elmúltak, és tegnap este visszaállt a ciklusom is. Győztem :) és "tudományos bizonyítást" nyert, hogy a módszer és az eszközök amiket választottam működnek. Tudom sokan gondoltátok azt, hogy a hőhullámok eltűnése még nem bizonyíték, talán picit én is, viszont azt hiszem ezzel már nem vitatkozhatunk. Megtagadtam a hormon kezeléseket,helyette az energetikai kezelések és energetikai gyakorlatok világát választottam. Azt hiszem az útról amire léptem nem térek le már sosem, mert az életem számos terén,minden emberi kapcsolatomban, de legfőképpen bennem nagyon pozitív változásokat hozott. Tanulni valóm ezen a téren kitart talán életem végig, de rendkívül hasznos és izgalmas a tananyag. Ha bármelyikőtök aki olvassa, és úgy érzi Neki is valami hasonlóra van szüksége, tanácsot, ötletet szeretne, keressetek bátran. Kívánom, hogy érezzétek azt az örömöt és boldogságot, akár gyógyulás, akár egy fontos lépés megtétele kapcsán, amit én érzek tegnap este óta :))))

Lomi lomi masszázs- szívből ajánlom

Van nekem húgom, bátyám, nővérem, fogadott húgom és testvér-barátnőm.A testvér-barátnőm, életem egyik nagy ajándéka, a munkahelyemen ismerkedtem meg Vele.Minden hétköznap van egy fél órás együtt kávézós szertartásunk, amikor átbeszéljük, mi történt velünk előző este, hétvégén, valamint egyéb fontos és kevésbé fontos dolgokat. Ő a legnagyobb rajongóm, és egyben a legelfogultabb ember velem kapcsolatban, de nem ezért szeretem :) Mikor meséltem neki, hogy szeretnék valamilyen energetikai masszázst tanulni, amivel segíthetek, de nem szeretnék úgy elkezdeni egy iskolát, hogy csalódom benne, azt javasolta akkor előbb próbáljuk végig együtt a különböző minket érdeklő masszázsokat, és annak tükrében majd döntsünk. Azt találtuk ki, hogy megajándékozzuk egymást a szülinapunkra, egy-egy masszázzsal. Amit én kaptam az a Hawaii lomi lomi masszázs.

Ide másolok egy igen pontos leírást, attól a tanártól, akit választanék, ha emellett döntök:

"Az ősi hawaiiak minden jelentős életszakasz vagy esemény előtt – mint pl. felnőtté válás rítusa, vagy egy fontos társadalmi funkció elvállalása- egy megfelelő szakemberhez (kahuna lomilomi vagy kahuna la'au lapa'au) fordultak, hogy a masszázs segítségével megszabaduljanak félelmeiktől, feszültségeiktől, egocentrikus látásmódjuktól. A sikeres masszázs eredményeként a régi személyiségük, és az általa teremtett élethelyzetek, alapjaikban változtak meg. A régi mintákat tudatosan kiválasztott új minták helyettesítették. A kezelés a minden emberben meglévő isteni elemmel való összekapcsolódást szolgálta, amelynek félelmek, megrögzött szokások és meggyőződések álltak eddig útjában. Azonkívül az őseink által összegyűjtött tudáshoz, a genetikai memóriához való hozzáférést is lehetővé kívánta tenni. Visszatérés az eredendő harmóniához, hozzáférés a felsőbb szintű információkhoz, és megtalálni a kapcsolatot saját lelkünkkel és szellemünkkel – mindezek az Integrált Lomilomi® által elérhető célok.

Lomilomi masszázs ma már jól ismert Hawaii határain kívül is. Számos luxus Wellness és SPA központ a világon mindenhol, elengedhetetlennek tartja, hogy szolgáltatási kínálatukban szerepeljen lomilomi masszázs is, amely ideális eszköznek bizonyul a rohanó - és önmagunkkal nem törődő élet megváltoztatására, a mindenhonnan ránkzúduló, túlzott információ áradattal való szembefordulásra, a munkával kapcsolatos kiégés vagy depresszió kezelésére. Fontos, hogy a masszőr megfelelő légkört teremtsen az öngyógyításhoz, mivel a masszírozott személy az, akinek a tudatos, a tudatalatti és a tudat feletti része egymással teljes egyetértésben hozza meg a döntést a gyógyulásról, a régi tendenciák és orientációk felülértékeléséről. A Világegyetem - nemritkán minden várakozásunkat felülmúlva - a változást bőségesen megjutalmazza!

Bár a nyugati civilizáció ezt a fajta kezelést „hawaii -i masszázsnak” nevezi és sokszor leegyszerűsített formában piaci termékké degradálja, valójában e masszázs sokkal inkább egy valódi szakrális művészet, úgy is nevezhetnénk, hogy a gyógyító érintés művészete. Amelyhez nélkülözhetetlen az Aloha légkör megteremtése.

Auntie Margaret szerint: „Ha a kezed finom és szerető, a páciensed megérzi a szíved őszinteségét. Lelke elindul a te lelked felé. Tudni fogja, hogy szereted őt és ellazul.”  "

Egy másik leírás szerint: 

"A Lomi Lomi nem egy egyszerű feszültségoldó masszázs. A masszőr egy táncos, a vendég a koreográfus. Masszőr és vendég egy közös energiában, egymással összehangolódva érhetik el, hogy a vendég a kezelés alatt testi-lelki- szellemi megtisztuláson, változáson menjen keresztül, ha szeretne. Ilyen együttműködéssel elérhető, hogy a Lomi Lomi hatékonyan levezesse a stresszt, segítségével régi mintákat tartalmazó feszültségek oldódhatnak.

A masszázs alapelemei alkalmasak arra, hogy elindítsa a nyirok-rendszer elakadt áramlását, fellazítsa a meridiánokban található blokkokat, vagy akár az izmokban mélyen megbújó csomókat is.

A Lomi Lomi ideális eszköznek bizonyulhat a rohanó, önmagunkkal nem törődő élet megváltoztatására, a mindenhonnan ránk zúduló, túlzott információ áradattal való szembefordulásra, a munkával kapcsolatos kiégés vagy depresszió kezelésére. Itt fontos megjegyezni, hogy a masszőr megfelelő légkört, és lehetőséget teremti meg az öngyógyításhoz, és a masszírozott személy az, akinek a tudatos, a tudatalatti és a tudat feletti része egymással teljes egyetértésben hozza meg a döntést a gyógyulásról, a régi tendenciák és minták felülértékeléséről.

Számomra ez a masszázs sokkal inkább egy szakrális művészet, a gyógyító érintés művészete.

A kezelés a Ma-Uri-hoz hasonlóan olajos masszázs, amely a teljes testet érinti az intim területek kivételével. A masszázshoz kókusz-olajat használok, amely a bőrt puhává, bársonyossá varázsolja, és a kezelés végére általában teljesen beszívódik.

Időtartama 1,5-2 óra a vendég fókuszától függően."

Nemrég értem haza életem első, de egész biztos nem utolsó lomi lomi masszázsáról. 90 perces kezelést kaptam, Varga Szabolcs holisztikus gyógyító, és masszőr kezei által. Feltöltött, ellazított, kikapcsolt. Nagyon jólesett. Köszönöm Neki, és szívből ajánlom Nektek is :)

Így zajlott: 

Hogyan zajlik a 90 perces Lomi-Lomi masszázs?

• Hangulatos gyertyafénnyel, mécsesekkel, speciális Hawaii-i relaxációs zenével és meleg aromás olajjal varázsolják meghitté a kezeléseket, bensőséges hangulatot létrehozva a teljes feltöltődés érdekében. 
• A masszázs alkalmával egy speciális Hawaii-i masszázs technikát alkalmazva, tetőtől-talpig átmasszírozzák a testedet, így segítve elő a teljes kikapcsolódást és a Prana, az éltető energia szabad áramlását. 
• A lábfejtől a bokákon és a térdeken keresztül haladva a lágyék irányába nyomást gyakorolnak a nyirokkeringésre, majd ezt követően a lábakat bokánál érintve megemelik, és az óramutató járásával megegyezően, majd az ellentétes irányba körkörös mozdulatokat végeznek többször is, ezzel a mozdulatsorral fokozvak a nyirokkeringést. 
• Ezután a chakrák, energia pontok stimulálása, tisztítása következik. Mind a hét chakrát speciális masszázzsal megtisztítják, így ellazulsz, fizikailag és lelkileg is 100 százalékig befogadóvá válsz a hatóanyagban dús melegolaj élményére.

Végül legyen itt egy videó erről a szeretetteljes masszázsról: 

Felismerések :)

Akik ismernek engem, jól tudják, örökké kattog az agyam. Ha visszagondolok, nem igazán tudok olyan időszakot mondani, amikor csak úgy voltam, és nem rágódtam a múlton, vagy aggódtam a jövő miatt. Még kisgyermek koromra vissza nézve se volt ez másként. Mindig mindent meg akartam tervezni, rettegtem attól mit hoz a jövő, a kíváncsiságom és a bizonytalantól való félelem határozta meg minden napjaimat. Mindent és mindenkit irányítani akartam, nem hatalomvágyból, nem. Azt gondoltam ha a kezemben tartom a dolgokat, akkor minden úgy fog történni ahogy szeretném. Elfelejtettem, vagy talán nem is  tudtam miért vagyunk itt. Nem foglalkoztam a leckékkel. Csak kérdezgettem vajon mit kellett volna ebből megtanulnom, de nem tettem semmit azért, hogy megkapjam a választ. Most, ha arra gondolok, mindent elterveztünk, pontos forgatókönyvet írtunk mielőtt erre az életre leszülettünk, annyira nyilvánvalóvá kezd válni minden. Ma jöttem rá, például, mi az amit a mostani kapcsolatomban kell megtanulnom. Boldog vagyok ettől. Eddig ahelyett, hogy észre vettem volna mit tanít, inkább megpróbáltam átformálni Őt, olyanná amilyen Én vagyok. Azok a tettei amik idegesítenek, vagy bosszantanak csak azért vannak, mert azt kellene elsajátítanom. Ő nem tervez, de legalábbis nem olyan szigorúan, nem retteg sose attól, hogy mi lesz, nem siránkozik régen elmúlt dolgok miatt. Anélkül, hogy különösen foglalkozna vele, a most-ban él. Teljesen logikus, hogy miért élek Vele, és miért csak nem oly rég találtunk egymásra. Olyan energiaáram indult el a felismerésem után amit szinte egyből érezni lehetett köztünk. Ezzel egy-időben tudatosult bennem, az is, hogy minden kapcsolat akkor kezdődik és ér véget, amikor kell. Pont úgy ahogy megterveztük. Nincs olyan, hogy jön valaki aki elveszi tőled, vagy akiért elhagyod Őt. Akkor kezdődik és ér véget, amikor kell. Ahogy terveztük. Mielőtt megszülettünk volna. Természetesen a felismerések, sokkal mélyebbek, sokkal több mindent tanulok, de az már túl személyes, a blog célja pedig csak annyi, hogy segítsen az én történetemen keresztül, ahhoz elég ennyit leírnom. Nem mondom, hogy ettől most megvilágosodott lettem, hogy nem fogom ezt időről időre elfelejteni, de boldog vagyok, hogy észrevettem. Talán azáltal, hogy leírtam, könnyebb lesz felidézni is amikor szükséges.