Nem tudom megmondani, mikor kezdődött, vagy mikor történt meg, csak azt tudom, hogy egyszerűen már nem férek el a testemben. Annyira vártam, hogy megérezzem ezt, hogy én nem a testem vagyok, tudtam,hogy tenni nem lehet ezért, és észre se vettem, hogy megtörtént. De ma reggel határozottan éreztem. Nem volt robbanás, inkább áradás, vagy hömpölygés, ahogy a láva folyik le a vulkán oldalán. Érzem, hogy soha többé nem tudom magam visszapasszírozni abba az apró testbe, amiben a világban megjelenek. Látom tisztán az elmém tiltakozását, ezzel a hatalmas energiával szemben, ami árad, nem tudja kezelni. Rákapaszkodott és mindent megtesz, hogy a környezetem számára sokk-á váljak. Folyamatosan pörög, mindent kommentál, mindent elmond, mindig megjelenik, majdnem inni kezdtem miatta :))) Hátha a félelem az emberek rosszallásától, vagy idegességétől, vagy bármilyen reakciójától újra vissza ad neki.
Figyelem és Mosolygok tudom, hogy semmit nem tehet :)
Azt hiszem ennél szabadabb már nem lehetek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése