"Májá" fátyol

Mert a segítség sokféle lehet. Ismerd fel. A valódiságot is :)

"Fátyol

Az emberiséget mindig jobban érdekelte a rejtélyes, mint a hétköznapi vagy könnyen elérhető. Egyforma szenvedéllyel próbáljuk megteremteni és eloszlatni a rejtélyeket, de a csalódás be van programozva, mert a megoldott rejtély már elvesztette minden varázsát. Az is lehetséges, hogy a rejtélyt nem mindig érdemes leleplezni. Oscar Wilde novellahőse például megjárta. Fáradságos detektívmunkával rájött, hogy a rendkívül titokzatos hölgy mindössze azért vonult el egy héten néhány órára egy bérelt lakásba, hogy nyugodtan olvasgasson (A szfinx, akinek nem volt titka).

A rejtély egyik sokoldalú szimbóluma a fátyol. Lehet, hogy a mesék kedvelőjét csak az álom vonzza,

… Az értelem, ha alszik végre,
És újra föl nem kelt a nap,
Takarj be engem, Csipkerózsa,
Borítsd reám a fátyladat.
(Alice Mary Buckton, Before the Dawn)

Sir Edwin Arnold azonban megmondja, hogyan járnak a valóság kutatói:

Talán megláthat földi szem,
A földi elme vél és sejt, habár
Ha egy-két fátylat félrevon,
Mögöttük mindig újakat talál.
(The Light of Asia-ból)

Fátylat főként a hölgyek viseltek, no nem azért, mintha a ’női lélek,’ pontosabban a női gondolkodásmód olyan rejtelmes lenne, vagy a nők automatikusan másként gondolkodnának, mint a férfiak, ahogyan azt a romantikus költők el akarják velünk hitetni. A nők fátyolviselése a patriarchális társadalom több évezredes elnyomásának eredménye. A társadalmi életből kiszorított, és sokszor fizikailag elzárt nők különféle túlélési stratégiákat fejlesztettek ki. Ha a férfi fátylat kényszerített családja nőtagjaira, mint magántulajdonának fontos, de állandóan veszélyeztetett tárgyaira, a hölgyek divatcikké módosították a fátyolt, pl. az angolszász és angol-normann időkben. A több méteres, és drágakövekkel díszített fátylak nemcsak a hölgyek fejét terhelték meg súlyosan, de a családi költségvetést is.

Az elnyomás eszközeként bevezetett fátyol évszázadokon át divatban maradt, és alkalmilag kellemes névtelenséget biztosított a nem egészen egyenes úton járó hölgyeknek. A kalapokra tűzött fátylak a történelem számos viharát élték túl, temetés vagy gyászszertartás idején még ma is előfordulnak. Az özvegyeket azonban már semmitől sem védik meg, mint azt tudjuk Shakespeare III. Richardjából.

Az Ószövetség szereplői közül nem kisebb személyiség viselt fátylat, mint Mózes. Miután Istennel beszélt, arca annyira ragyogott a szentségtől, hogy senki nem bírt ránézni. Így aztán fátylat vett föl, hogy az emberek közé mehessen. Egyébként rendes asszony nem viselt fátylat, csak a kedésa, a templomi prostituált. Ezt a szokást használta ki Thámár, aki már nagyon unta az özvegységet, és mindenképpen azt akarta, hogy gyerekei szülessenek.

„Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és béburkolá magát, és leüle Enajim kapujába, mely a Thimnába vezető úton van. Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte vala orcáját.” (I. Mózes 38.14-15)

A kurtizánoknak már csak azért is szükségük volt a fátyolra, hogy alkalom adtán legyen mit levetni. Mindenki hallott már Salome híres hét fátyol-táncáról; Oscar Wilde színműve és Richard Strauss operája kísértenek. A Bibliában ugyanis erről nincs szó. Ott csak azt olvashatjuk, hogy „Heródiás lánya” táncolt a királyi udvarban, és meg is kapta érte a jutalmát, Keresztelő János fejét egy tálon (Máté, 14.6, 11). De lehet, hogy ezt nem kell szó szerint érteni, mert egészen közönséges volt, hogy a dühös emberek így átkozódtak: hozzák elém egy tálon az ellenségem levágott fejét.

A fátyol csak a középkortól kezdve vált a szüzesség szimbólumává. Az apácák fátyla nemcsak a fejet, de a vállat is eltakarja. Hirdeti, hogy a fátyol viselője Istennek szentelte életét, és kerüli az olyan hívságokat, mint pl. a szerelmi kapcsolatok. A zsidó menyasszonyt azért kell lefátyolozni, amikor az esküvői baldachin alatt áll, mert nagyon intenzíven sugározza az isteni jelenlétet (shekinah). Később a fény a hajába költözik, a férjes asszonyok ezért viselnek parókát, kendőt vagy kalapot. Más menyasszonyok is szívesen viselnek hosszú fehér fátylat, de ez már nem szimbolizál semmit. Ha csak azt nem, hogy borítsunk fátylat a múltra.

Manapság jelentős viharokat kavarnak a mohamedán országok fátyolviselési szokásai. Fundamentalista mohamedánok az egész világot letakarnák, ha tehetnék. Az arab törzsek hölgyei sokáig nem viseltek fátyolt, legfeljebb kendőt, de azt sem vallási okokból, hanem csak védelmül az erős napsütés és különösen a porviharok ellen. Névlegesen mohamedán törzsek, pl. a nyugat-afrikai tuaregek máig megőrizték a régi szokásaikat: fátylat csak a férfiak viselnek, hogy távol tartsák a sivatagi homokot és a gonosz szellemeket. A fátylat csak 25 éves koruk után viselik, de akkor aztán állandóan, és még a legközelebbi családtagjaik előtt sem veszik le. Mivel a nők egyáltalán nem érnek semmit, szó sincs arról, hogy meg kellene védeni őket a gonosz szellemektől.

A mohamedán országokban persze éppen ellenkező az ideológia, a rendkívül kényelmetlen dupatta, khinar, buknuk, busija és különösen az egész testet eltakaró, csak a szemek számára rést hagyó nikab és burka kizárólag a nők érdekeit szolgálja. Maguk a nők is gyakran vallják, hogy burka nélkül a férfiak kizárólag a külsejük alapján ítélnék meg őket. Ezen az alapon persze a férfiaknak is burkát kellene viselniük. Burkában nem lehet dolgozni, és a mohamedán férfi büszke arra, hogy az ő feleségének nem kell dolgoznia, megengedheti magának azt a luxust, hogy burkát viseljen. De mindenféle érvelés hibát, ami csak a különbséget hangsúlyozza a férfiak és a nők között.

Az ókori világ istennői általában nem viseltek fátylat. A görögök a halottaik számára tartották fenn a fátyolviselés kétes kiváltságát. A halottak világából csak elvétve lehetett visszatérni. Orpheus visszakapta ugyan Eurydikét, de a hölgy tetőtől-talpig fátylat viselt. Orpheus gyanút fogott, hátha nem is Eurydiké van a fátyol alatt. Gyanúja még fokozódott, amikor a lefátyolozott alak a szó szoros értelmében síri csendben követte. Azt gondolta, talán már nem is jön utána senki, megfordult – és örökre elvesztette Eurydikéjét.

Számos költőt ihletett meg ez a téma. Hallgassuk meg R.M. Rilke egyik szonettjét (II.13):

Mindig előzd meg a búcsút, mintha a multad
Volna, akár ez a tél, mely messze siet.
Mert jöhet egy tél, végtelen télbe borulhat,
Mindent áttelel és túléli majd a szived.

Légy Eurydikébe-halott, bukj zengve a mélybe
S szállj föl a dallal, a dicsérettel, – örök
Légy a tűnők között, légy a mulás menedéke,
Tiszta üveg, mely cseng, bár maga összetörött.

Légy, s ne feledd, hogy a nemlét is mire késztet
Lendületednek végokaként, hiszen érzed:
Egyszeri ez, csak itt lehet messzire szállnod.

Annyira gazdag a Természet, s még rejtve világa,
Számold a végtelen összegek néma sorába
Ujjongva önmagad, és töröld el a számot.
(Szabó Ede fordítása)

Az istennők közül az egyiptomi Ízisz az, akit sokszor eltakar a fátyol. Ízisz (Iszet, Aszet, ez a név trónust vagy helyet jelent) mindenfélét magában foglal, amit az egyiptomiak tudtak vagy képzeltek a nőkről. Ízisz hűséges feleség és prostituált, szűz és anya, jóságos és bosszúálló, az erkölcsi tisztaság etalonja és férje gyilkosának szeretője, az ő kezében van a gyógyító és a rontó varázslás. A tudományos magyarázatoktól szívesen eltekintek, már csak azért is, mert nem értek velük egyet, de különben is sokkal szebb a misztérium, a lefátyolozott istennő, akiről ezt írta Apuleius a 2. században:

„Isteni nyakán dúsan, hullámos csigákban, rendetlen rendben kibontott haja lágyan omlott alá; fenséges fejét tarka virágok ezerszínű koszorúja övezte. Homloka fölött, középütt, körlap szórja ragyogó fényét, mint tükör, vagy inkább mint a hold jelképe; jobbról-balról vonagló viperák fogják közre, búzakalászok merednek föléje. Százszínű finom fátyolból szőtt ruhája hol fényes-fehéren tündökölt, hol rózsás-vörösen lángolt. Már messzi-messziről vakította szememet fekete fényben villódzó éjsötét köpenye, amely testén körös-körül tekergőzött, jobb karja alól a bal vállára kúszott, és csomóra kötött, hátravetett csücskéig száz ráncba redőzötten omlott alá, alul a szegélyén pedig rojtjainak csomócskáival együtt hullámosan lengedezett. Beszegett szélén s egész felületén tündöklő csillagokkal volt telehintve, amelyeknek kellős közepén a hold árasztotta lángoló fényét. És ennek a gyönyörű köpenynek minden hullámos hajlásához szorosan odatűzve, csupa virágból, csupa gyümölcsből font koszorú simult.” (Aranyszamár, Révay József fordítása)

Az ég királynője számos formában bukkant fel a hellenizmus virágkorában. Néha gonosz boszorkány, máskor a napba öltözött asszony:

„És láttaték nagy jel az égen: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében 12 csillagból korona… és szüle fiúmagzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet, és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyi székéhez.” (Jel. 12.1, 5)

Ízisszel találkozunk a savariai (Szombathely) Iseum szentélyének jóságos istennőjétől az Éj királynőjéig (Varázsfuvola), és mindig sűrű fátylat vagy csillagköpenyt visel, napba, holdba és csillagokba öltözik, hogy az avatatlanok ne láthassák meg. Nem tudjuk pontosan, hogyan zajlottak az egyiptomi beavatások, hiszen a fő szentély, a fájjumi Labirintus, vagyis III. Amenemhet templomvárosa nyomtalanul elpusztult, és a beavatási titkok elárulói halállal lakoltak. Elszórt célzásokból tudjuk, hogy volt valami szerepe a fátyolnak, ami talán a belső szentélyt választotta el a gyülekező csarnoktól. De az is lehetséges, hogy az istennő fátylát vonták félre valamilyen mechanikus úton, mert egyiptomi templomokban több elmés szerkezetet találtak, amelyek segítségével a kőszobrok megmozdultak vagy beszéltek.

Az összefoglaló néven gnoszticizmusnak nevezett szellemi áramlatban több vallás tanítása, több kultúra hagyománya találkozott, és a szimbólumok közül a fátyol sem hiányzik. Számos régi írást találtak az egyiptomi Nag Hammadiban, ezek köteteit kódexeknek nevezik. A II. kódexben találjuk Az arkhónok létformája című írást, amely többek között ezt mondja:

„Fent a végtelen aiónokban lakik az elpusztíthatatlan. A bölcsesség (Sophia) azonban egymagában akart alkotni valamit, társ nélkül. Így jöttek létre a csillagképek. A felső világot egy fátyol takarja el az alsó aiónok elől. A fátyol alatt árnyék keletkezett, ebből lett az anyag.”

Ez a néhány sor lényegében arra a problémára keresi a választ, ami öröktől fogva foglalkoztatja az emberiséget: Ha Isten olyan jó, miért van annyi gonoszság ebben a világban? Miért teremtette meg Isten az anyagot, ha az anyag rossz – márpedig rossz, ezt Krsna maga is megmondja a Bhagavad-gítában:

„Az anyagi világ a legfelsőbb bolygóról a legalacsonyabbig a szenvedés helye, ahol az ismétlődő születés és halál uralkodik.” (8.16)

Gnosztikus kódexünk szintén elismeri, hogy az anyagi világ, az anyag rossz – nem önmagában véve rossz, hanem mert a lélek börtöne. De nem Isten teremtette. Ha volt valami bűn vagy hiba, azt nem Isten követte el, hanem az egyik teremtménye, aki a kijelölt világrend ellen fordult, és egyedül akart teremteni. Ez bizonyos értelemben sikerült is neki, de ettől kezdve megszűnt a világ egysége – a felső aiónokat, a lelki világot el kellett választani az alsó aiónoktól, az anyagi világtól. Ezt a két világot egy függöny, vagy pontosabban fátyol választja el. Isten nem kő- vagy ércfalat épített, a fátyol néha bepillantást enged az elzárt felső világba – csak annyira, hogy ne felejtkezzünk el róla teljesen, hogy a vágyódásunk életben maradjon.

Edward Carpenter 19. századi angol költő azt mondja, hogy ez a fátyol nagyon vékony:

Ilyen vékony fátyol

Vékony a fátyol, mely az örömtől
Elválaszt: az elhangzott szavak.
Járunk a földi porban, mennyi korlát, mennyi „nem szabad,”
Mégis mennyiszer elvisz a másik élet,
Ó, milyen édes áradatával messze ragad
Szent zene, és a fény, ami szerteragyog!
Miért ne alkotnál te is
Csak szépet és nagyot?
Miért is ne csendülne fel a magasztos ének?
Vékony a fátyol, de elválasztja valódi
És a halandó éned.

A II. kódex egy másik írása János apokrif könyve, amely nem azonos azzal, amelyet fölvettek a szentírásba. Ismeretlen szerzője azt mondja, hogy ezeket a fátyollal elválasztott világokat nem annyira a térben kell elképzelni:

„Nem úgy történik, mint ahogyan Mózes mondta: El fogom altatni őt. Csupán az érzékszerveit akarta el egy fátyollal, megterhelte az észlelési képtelenség súlyával, mint ahogyan már közölte a próféta útján (Ézsaiás 6:10): Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.”

Kemény szavak ezek, és vajon azt jelentik, Isten azért teremtette meg az embert, hogy sorsára hagyja, a biztos pusztulásba vezesse? Nem, a lélek szabad akaratot kapott. Választhatja a romlás útját is. Egy másik gnosztikus írás, a Gyöngy-himnusz arról beszél, hogy a lélek önként vette föl a piszkos ruhákat, amelyek teljesen eltakarták őt, mint egy fátyol. Isten megsajnálta és ’fölébresztette,’ de a piszkos ruhát vagy fátylat neki magának, a saját akaratából kell levetnie.

Változó formában, de az egész keleten megtaláljuk a fátyol-szimbólumot. Kant azt mondja, a világot soha nem ismerhetem meg, csak azt mondhatom el róla, amit én tudok. Fogalmam sem lehet arról, hogy milyen ’maga a világ.’ Schopenhauer pedig tovább lép, és azt tanítja, hogy a világ csak úgy reális, mint az elképzelések összege. A többit eltakarja a ’májá fátyla.’ Ezt tudom a világról, vagyis nem tudok semmit. Magamat pedig még kevésbé ismerhetem meg. „Az én feltétele minden tudásnak, tehát nem lehet tárgya a tudásnak.”

Schopenhauer persze a buddhizmustól tanult, de felvetődhet az a kérdés is, hogy archetypusokról van-e szó, amennyiben minden kor és kultúra önállóan alkotja meg a szimbólumrendszerét a közös archetypus készletből; vagy az emberek egymásnak adják tovább azt, amit egyszer már megtanultak. Elvben mindkettő lehetséges, de a fátyol esetében mégis a második esetre kell gyanakodnunk, hiszen prominens helyet foglal el a világ legrégebbi, védikus kultúrájában. Kb. Kr.e. 3000-ig talán az egész földön, de Eurázsiában és közvetlen vonzáskörzetében védikus királyok uralkodtak, védikus kultúra volt, amit persze nem szabad teljesen azonosnak tekinteni a mai indiai kultúrával. Vitatott, hogy ebben a régi korszakban volt-e már írásbeliség, de a szent szövegeket még egészen biztosan nem jegyezték le. Ekkoriban még biztonságos volt a szóbeli hagyományozás, az emberek hosszú szövegeket képesek voltak fejben tartani. Sokan azt gondolják, hogy az emlékezet éppen az írás bevezetésével romlott meg – az emberek elkényelmesedtek.

A védikus tanítások vagy gondolatkincs sokfelé eljutott, és az emlékeit ma is látjuk Skandináviától Thaiföldig, Japántól Írországig. A védikus tanítások egyik alapvető szimbóluma éppen ez a fátyol – Májá fátyla.

„Maja” (csalás) szerepel a védikus mitológiában, mint Brahmá egyik unokája, Dambha (ámítás) nevű testvérével együtt (SB 4.8.2), ugyanígy nevezik az aszurák építőmesterét. A történelemben is szerepel egy híres Májá, mégpedig Gautama Sziddhártha, a Buddha anyja. Májá azonban elsősorban Isten úgynevezett külső energiája, bahir-sakti, az anyagi világban okként és okozatként egyaránt működő energia (SB 3.5.25), amelyet Durgá és még sok más néven istennőként személyesítenek meg. Tulajdonképpen kétféle Májá van, Daivi- vagy Mahá-Májá, és Jóga-Májá. Mindketten illúziókat teremtenek, de Mahá-Májá illúzióinak az a céljuk, hogy eltávolítsanak Istentől; Jóga-Májá illúziói viszont Isten örömét, a kedvteléseit szolgálják, és nem ártanak senkinek.

Az anyagi világ lakói az esetek döntő többségében csak Mahá-Máját, a májá-saktit látják. Hatalma annyira megtéveszti őket, hogy azt gondolják, senki nem lehet nagyobb nála. Megtévesztett értelmükkel az eredetit fel sem ismerik, tükörképét tartják a legszebbnek, és tőle kérnek mindenféle anyagi áldást.

Sankara, a 8. századi indiai filozófus írta ezt a verset az itt Lalitának nevezett Májá-dévihez:

1. Korán reggel Lalitá elbűvölő lótuszvirág arcára gondolok; ajkai pirosak, mint a bimba gyümölcse, orrát egy gyöngy ékesíti, szemei olyan nagyok, hogy a füléig érnek, drágaköves fülbevalókat visel, homlokán pedig szép mósusz jelet. Mosolygó arca nagyon lenyűgöző.

2. Korán reggel Lalitá szépséges folyondárkarjaira gondolok; csuklóin arany karpereceket, ujjain piros gyűrűt visel. Kezében piros cukornád-íjat tart, virág- és felhő-nyilakat.

3. Korán reggel hódolatomat ajánlom Lalitá puha lótuszvirág lábainak, amelyek készségesen teljesítik a bhakták vágyait, és olyanok, mint a hajó, átvisznek a létezés óceánján; mindig őket imádják a lótuszvirágon ülő Brahmá és a félistenek vezérei, és talpukat a lótuszvirág, felhő és a zászló jelei díszítik.

4. Korán reggel éneklek Lalitá tulajdonságairól. Az istennő már csupán a megjelenésével mindenkit boldoggá tesz, dicsőségét zengik a Védák és a Védánta-filozófia; tiszta, kegyes és szép formájú, az egész világ teremtésének, fenntartásának és megsemmisítésének alapvető oka. Ő minden tudás irányító istensége, és teljes dicsősége éppen olyan felmérhetetlen, mint a Védák, a beszéd és az elme.

5. Lalitá istennő! Korán reggel hangosan zengem szent neveidet, – Kámésvari, Kamalá, Mahésvari, Sámbhavi, Dzsagat-Dzsanani, Pará, Vágdévi és Tripurésvari. 6. Aki ezt az öt verset korán reggel elénekli, biztosítja magának a rendkívül jó szerencsét Lalitá istennő kegyéből, aki nagylelkűen megad minden tudást, gazdagságot, boldogságot és végtelen hírnevet.

Tantrikus filozófusok szerint az embernek előbb Máját, mint istennőt kell szolgálnia, ha aztán Májá elégedett lesz vele, kegyesen kiengedi az anyagi világ fogságából. A vaisnava filozófiában is előfordulnak néha hasonló kijelentések, de azzal a fontos különbséggel, hogy Májá, az energia vagy istennő nem független létező, és nem a saját szabad elhatározásából részesít – vagy nem részesít – valakit a kegyeiben.

Májá végső soron becsapja az imádóit, mert elhiteti velük, hogy az illúzió szolgálata is elvezet a felszabaduláshoz. Mi az illúzió? Filozófiai szempontból minden, ami nincs kapcsolatban Istennel, még akkor is, ha különben értékesnek tűnik (SB 2.9.34). Illúzió azt gondolni, hogy bármi Istentől függetlenül létezik. Számtalan formában jelentkezhet az illúzió, pl. azt hisszük, hogy az anyagi élet állandó, a lélek igazi otthona az anyagi világban van, amelyben csak azért él, hogy mindent élvezzen, amit megszerezhet. Illúzióban van, aki az anyagi testtel azonosítja magát, és azt gondolja, nincs más célja, mint hogy elégedetté tegye az érzékeit. Illúzió, ha azt hiszi, hogy nincs lélek, vagy a lélek csak egyszer jelenik meg az anyagi világban, és egyetlen, úgynevezett születése dönti el az örök sorsát. Májá nagyon sok formában nyilvánul meg. Az egyik embert azzal hitegeti, hogy mindenkinek egyformán a barátja lehet, mindenkit ugyanúgy szerethet, mint maga Isten. Másokat a nacionalizmus, sovinizmus vagy a filantrópia jelszavaival csábít.

Májá nemcsak Istentől kapja a hatalmat, hanem tőlünk, emberektől is; más szóval, minél kevésbé ismerjük fel számos álöltözetében, Májá annál erősebb lesz. Mivel a lélek időtlen idők óta vándorol az anyagi birodalomban, a felsőbb és alacsonyabb bolygók között, már számtalanszor beleesett Májá valamelyik csapdájába. Minden alkalommal gyengébb lett, Májá pedig erősebb. Egyedül az anyagi világ, vagyis Isten külső energiája vonzza, és életfelfogása megfordul (viparjaja szmrtih). Mindent fordítva lát, mint az, aki azt hiszi, hogy nem a vízparton álló fa valóságos, hanem annak megfordult tükörképe a vízen. Pl. azt gondolja, hogy önmaga cselekszik, pedig csak a természet kötőerői működnek (BG 3.27). Az anyag termékének tartja magát, így aztán el kell viselnie az anyagi természet visszahatásait (SB 1.7.5).

„Az élőlény Krsnáról megfeledkezve, időtlen idők óta a külső arculat vonzásában él, ezért az illuzórikus energia, Májá, számtalan különféle szenvedéssel sújtja élete során.” (CC Madhja 20.117)

Senki ne gondolja, hogy elég ezt intellektuálisan megérteni, és máris legyőzte az illuzórikus energiát. Kapila így tanítja Dévahutit:

„Próbáld megérteni nő alakjában megnyilvánuló májám hatalmas erejét, aki csupán szemöldökének intésével a világ legnagyobb hadvezéreit irányítja.” (SB 3.31.38)

Az egyik legnagyobb illúzió, ha azt gondoljuk, hogy a saját erőnkből megszabadulunk az illúziótól. Isten ezt mondja:

„Az anyagi természet 3 kötőerejéből álló isteni energiámat nagyon nehéz legyőzni. De akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta.” (BG 7.14)

Krsna fenntartja magának a jogot, hogy eldöntse, kinek mutatja meg magát. Az illetéktelen csak az elválasztó fátylat látja. „Mindaddig, amíg valaki nem tesz fel kérdéseket az élet lelki értékeiről, élete vereségnek számít, és örökké szenvednie kell… amíg az elme tisztátalan, a tudat sem tiszta, és amíg az ember a tettei gyümölcseiért dolgozik, addig arra kényszerül, hogy anyagi testben éljen.” (SB 5.5.5) Az anyagi életet vonzónak találja, mert ott van benne az élvezet lehetősége. Ugyanakkor ott van a ki nem mondott félelem, hiszen senki sem tudhatja, hogy a következő anyagi test meg fog-e felelni az elvárásainak. Krsna azt mondja, ez a félelem legrosszabb fajtája (BG 2.40). „Amikor az élőlényt az anyagi energia vonzza, erőt vesz rajta a félelem.” (SB 11.2.38) Hogy félelmét elaltassa, és valami örömet szerezzen az érzékeinek, a legkülönfélébb bűnöket követi el (SB 5.5.4). Végső soron mindennek az oka a tudatlanság: a Májától megtévesztett lélek nem tud különbséget tenni önmaga és az anyag között. Nem lát keresztül a fátylon, amely a transzcendens és az anyagi világokat elválasztja egymástól.

A nagy indiai eposz, Mahábhárata egyik szereplője, Kunti királynő is hosszú éveket töltött el ebben a filozófiai vakságban. Hercegnőnek, majd királyi feleségnek gondolta magát, akinek az a dolga, hogy gyermekeket neveljen. Nemes tartással, de mégis tudatlanul viselte el a szenvedéseket, száműzetést, háborút, unokái és rokonai elvesztését. Krsna kegyéből azonban felismerte az illúzió működését, és ekkor így szólt:

„Túl a korlátolt érzékfelfogás határán Te vagy a megtévesztő energia fátyla mögött rejtőző, örökké feddhetetlen Úr. Az ostobák azonban nem látnak meg, ahogyan nem ismerik fel a szerepeik szerint öltözött színészeket sem.” (SB 1.8.19)"

Forrás

Kép forrása

Nézzünk körül: Maharishi Ajurvéda

Mi a Maharishi Ájurvéda?


A Maharishi Ájurvéda a kalasszikus indiai Ajurvéda Maharishi Mahesh Yogi által felelevenített komplex gyógyítási rendszere, melyet Maharishi számos híres indiai Ájurvédikus orvos segítségével vezetett be 1983-ban.

Az Indiában több mint 5000 éves múltra visszatekintő Ájurvéda két szóból ered: Ajus – élet, és Véda – tudás vagy tudomány. Az Ájurvédát így általában az élet tudományának fordítják. Az Ájurvéda célja az, hogy megmondja nekünk, hogyan befolyásoljuk, alakítsuk, teljesítsük ki és végső soron uraljuk életünket betegség és öregedés nélkül. Az Ajurvéda vezérelve: az elme fejti a legmélyebb hatást a testre, és a betegségmentes állapot feltétele a saját tudatunkkal való kapcsolatteremtés. E kiegyensúlyozott tudat az egészség sokkal magasabb fokát teremti meg, mint bármiféle fizikai immunitás.

A Maharishi Ájurvéda azt tanítja, hogy minden embernek saját, egyedi, természet adta modellje van, amelyet prakritinek, azaz testtípusnak nevezünk. (A testtípus megállapításának legbiztosabb módja egy Maharishi Ájurvéda orvossal való konzultálás, így erre külön nem térünk ki. Viszont az általános jellemzők ismerete felismerésül szolgálhat annak érdekében, hogy megtudjuk, kire milyen testtípus illik – szerk.) A prakriti mondja meg, hogyan kell a természet szerint élnünk. Az Ájurvéda szerint a test tudja, hogy mi a jó, és mi rossz neki: a természet születéstől belénk plántálta a helyes ösztönöket.

A testtípus megismerése

A doshák egyedülállóak és rendkívül fontosak, mert ők teszik lehetővé az elme és a test párbeszédét. Minden reménységünk, félelmünk, álmunk és kívánságunk, még a leghalványabb érzelmi vágyrezdülésünk nyomot hagy fiziológiánkon: ezek a mentális történések állandóan formálják a testet. Ezek az üzenetek legtöbbünk számára nem annyira fontosak, mint kellene. A doshákban jelentkező egyensúlyzavar az első jele annak, hogy az elme és a test nincs tökéletesen egybehangolva.

A három dosha neve Vata, Pitta, és Kapha. Noha mindhárom ezernyi különböző működést szabályoz a test-lélek rendszerben, mégis megkülönbözteti három alapvető működésük:

a Vata-dosha uralja a mozgást,
a Pitta-dosha uralja az anyagcserét,
a Kapha-dosha uralja a szerkezetet.

könnyű, vékonydongájú
gyorsan cselekvő
szabálytalan étvágy és emésztés
felszínes, szaggatott alvás, álmatlanság
lelkesedés, élénkség, képzelőerő
ingerlékenység, változékony hangulatok
új dolgok gyors felfogása, de gyors felejtése
aggodalmaskodásra való hajlam
könnyen fárad, kimerültségre való hajlam
robbanásszerűen feltörő fizikai és mentális energia

A Vata-típus alapvonása a változékonyság. A Vata-emberek kiszámíthatatlanok. A Vata-embernél a fizikai és a mentális energia nem állandó, hanem robbanásszerűen tör elő. Nagyon jellemző a Vatára:

éhségérzet a nap bármely szakában
a szerelemben nyugtalanság és állandó változékonyság
minden este máskor fekszik, étkezéseket hagy ki, és szokásaiban általában rendszertelen
egyszer jobb, máskor gyengébb az emésztése
rövid életű érzelmi kitörések, melyeket gyorsan elfelejt
gyors járás

Fizikailag a három típus közül a Vaták a leggyengébbek, jellemzően keskeny a válluk. Bizonyos Vatáknál nehéz vagy lehetetlen a súlygyarapodás, és állandóan soványak maradnak, mások soványak és karcsúak. Noha az étvágy rendkívül változékony, a Vata az egyetlen típus, amely bármit megehet anélkül, hogy hízna tőle.

A Vata-dosha a felelős a testben végbemenő minden mozgásért. A Vata mozgatja az izmokat, de ő ellenőrzi a légzést, a táplálék előrehaladását az emésztőtraktusban, valamint az agyból kiinduló idegi impulzusokat is. A Vata legfontosabb funkciója a központi idegrendszer ellenőrzése. Remegés, görcsök és rohamok a Vata-zavar tipikus példái. Ha e dosha egyensúlya felborul, idegi rendellenességek lépnek fel, amelyek a szorongástól és a levertségtől a klinikai mentális zavarokig terjedhetnek. A Vata-zavar súlyosbodása esetén pszichoszomatikus tünetek minden formája fellelhető. Ezért a Vata egyensúlyba hozása gyakran gyógyít meg minden más kezeléssel dacoló tünetet.

Az egyensúlyban lévő Vata-ember a környezetét is átható módon boldog, lelkes és energikus. Elméje tiszta és éber, belső hangja vidám. A Vaták nagyon érzékenyek a környezetváltozásra.

Mindezen tulajdonságok közül azonban az a legfontosabb, hogy a Vata vezérli a többi doshát. Ez számos dolgot jelent: a betegség korai fázisában a Vata-egyensúly borul fel elsőként.

A legalapvetőbb intés a Vata-típusúaknak: pihenjenek eleget, ne hajtsák túl magukat, és fordítsanak fokozott figyelmet a rendszeres életmódra. Mindez sok Vata számára nem látszik természetesnek, pedig megfogadásuk gyakran testi vagy a lelki problémák gyors javulásához vezet.

A Pitta-típus jellemzői:

közepes alkat
közepes erő és kitartás
kifejezett étvágy és szomjúság, erős emésztés
stresszhatás alatt hajlam haragra, ingerlékenységre
vállalkozó természetű, szereti a kihívásokat
kifejezett intellektus
pontos, világos beszéd
étkezéseket nem tud kihagyni
szép, pirospozsgás, gyakran szeplős bőr
nem szereti a napot, a kánikulát
szőke, világosbarna, vörös (vagy vöröses színezetű) haj

A Pitta-típus alapvonása az erő. A harciasság a Pittában természetes, de nem kell okvetlenül kifejezésre jutnia. Az egyensúlyban lévő Pitták érzéseikben melegek és lelkesek, szeretetteljesek és elégedettek. A boldogságtól ragyogó arc kifejezetten Pitta. Nagyon jellemző a Pittára:
heves éhségérzet
életét az óra szerint éli, és zokon veszi, ha az idejét elvesztegetik
éjjel, ha felébred, forróságot és szomjúságot érez
felmerülő helyzetekben átveszi az irányító szerepet, vagy úgy érzi, vállalnia kell
tanul olyan tapasztalatokból, amelyeket mások túlságosan keménynek, keserűnek vagy éppen kockázatosnak tartanak
járása határozott
A Pitták testileg közepes méretűek és arányosak. Súlyukat nagyobb ingadozások nélkül tartják, nem okoz nehézséget számukra, hogy néhány kilót akarattal fogyjanak vagy hízzanak.
A Pitta-haj és bőr könnyen felismerhető. A haj általában egyenes és finom, vörös, szőke vagy homokszínű, és idő előtti őszülésre hajlamos. A bőr meleg, lágy és világos, nem barnul le könnyen, és gyakran barnulás nélkül leég.


A Pittáknak általában éles, mélyreható intellektusuk és jó koncentrálóképességük van. A forróság mindenütt kifejeződik a Pittákban: az indulatosság, a meleg kéz és láb, égő érzés a szemben, a bőrön, a gyomorban vagy a belekben – mind a Pitta-egyensúly megbillenésének jele lehet.

A Pitták stressz hatására könnyen dühbe gurulnak, ez az ő jellegzetes negatív emóciójuk. Izgágák és türelmetlenek, követelőzők és maximalisták lehetnek, különösen, ha felbillen az egyensúlyuk.


A Pitták beszéde pontos és világos, nem ritka közöttük a jó szónok. Határozott véleményük van és szeretnek vitatkozni. A gunyoros, kritizáló hajlam a Pitta-egyensúlyzavar jele, de a más típusokhoz hasonlóan a Pittáknak is két oldaluk van: egyensúly esetén kedvesek, vidámak, magabiztosak és jóságosak.Az anyagcserét az összes típusnál a Pitta-dosha tartja ellenőrzése alatt. A Pitta-emberekben az emésztő tűz, ahogyan az Ájurvéda nevezi, különösen erős. Innen a Pitták nagy étvágya és sokszor vad szomjúságérzete. Az összes típus közül a Pitták a legkevésbé képesek egy-egy étkezés kihagyására vagy akár elhalasztására. Túlzott Pittával kapcsolatos a gyomorégés, a gyomorfekély hajlama, az égő érzés a belekben és az aranyér.A Pitta bőre igen érzékeny, gyakoriak a kiütések, a gyulladások, a mitesszerek. A Pitta szeme fehérje érzékeny, és könnyen bepirosodik (a gyenge látást a Pitta-egyensúlyzavarral hozzák összefüggésbe). Általában jól alusznak, de felébredhetnek arra, hogy melegük van. Felbillent egyensúly esetén a Pitták hajlamosak az álmatlanságra.

Alapvatő intés a Pitta-típus számára, hogy életmódja legyen mérsékelt és tiszta. A test összes sejtjének tiszta táplálék-, víz- és levegőfelvételét a Pitta-dosha szabályozza. Mivel a Pitták különösen érzékenyek erre, igen rosszul reagálnak a tisztátlan ételekre, a szennyezett levegőre és vízre, az alkoholra és cigarettára, és különösen a toxikus érzésekre – az ellenségeskedésre, a gyűlölködésre, a türelmetlenségre és a féltékenységre. A Pitta-dosha adja az egészség szempontjából életbe vágó fontosságú mérsékletességre és tisztaságra való hajlamunkat.


A Kapha-típus jellemzői:



szilárd, erős alkat, nagy fizikai erő és állóképesség
rendíthetetlen energia, lassú és kecses mozgás a cselekvésben
nyugodt, elégedett személyiség, nehezen jön ki a sodrából
hűvös, sima, vastag, sápadt gyakran olajos bőr
az új információkat lassan fogja fel, de jól megőrzi az emlékezetében
nehéz, elnyújtott alvás
hízásra való hajlam
lassú emésztés, gyenge étvágy
gengéd, türelmes, elnéző
birtoklási hajlam, önelégültség

A Kapha-típus alapvonása az elégedettség. A Kapha-dosha a test strukturális eleme stabilitást és állandóságot ad: fizikai erőtartalékot és állóképességet biztosít, amely beépül a Kapha-ember súlyos, izmos keretei özé. A Kaphákat az Ájurvéda szerencsésnek tartja, mert általában jó egészségnek örvendenek, személyiségük derült, boldog, nyugodt világszemléletet sugároz. Nagyon jellemző a Kaphára:
sokat töpreng, mielőtt döntene
lassan ébred, még sokáig fekszik az ágyban, és felkeléskor kávét kell innia
elégedett az adott helyzettel, és azt mások békítgetésével igyekszik fenntartani
tiszteletben tartja mások érzéseit, ami mások szemében nagyon rokonszenvessé teszi
az evés számára vigasztalást jelent
kecses mozdulatok, nedves szemek és még túlsúly esetén is könnyed járás

A Kapha-dosha fizikailag erőt ad, és a betegséggel szemben ellenállóvá tesz. Erős hajlama van a súlygyarapodásra – a Kaphának elég ránéznie az ételre, és máris pár kilót hízik. Mivel a túlsúlyt leadni nehéz, a Kaphák gyakrn elhíznak, ha egyensúlyukat vesztik.

A Kapha-dosha határozottan lassú. A lassú evők, akiknek az emésztése is általában lassú, általában ugyanúgy a Kapha-típushoz tartoznak, mint a lassan beszélők. Mivel ez a dosha tartja ellenőrzése alatt a test nedves szöveteit, a Kapha egyensúlyzavar gyakran a nyálkahártyákon nyilvánul meg. Kapha-panasz aaz arcüreggyulladás, a légcsőhurut, az allergiák, az asztma és az izületi fájdalmak.A kaphák természetüknél fogva gyengédek, türelmesek és elnézők, az anyáskodás kaphát fejez ki. Krízishelyzetben ritkán rendülnek meg, és gyakorta vigyáznak másokra maguk körül. A legtipikusabb negatív érzelem a Kapháknál a kapzsiság és a túlzott törődés. Egyensúlyzavar esetén a Kapha makacs lesz, tompa, letargikus és lusta.A Kapha akárcsak a Vata, hideg dosha, de abban különbözik a Vatától, hogy nem száraz. Mivel a vérkeringésük általában jó, a Kapha típusok nem szoktak hideg végtagokra panaszkodni. nem szeretik a hideg, nedves időt, arra lelkileg vagy lelassulással, vagy kifejezett depresszióval reagálnak.A három típus közül a Kaphák tanulnak a leglassabban, viszont nagyon jó a megjegyző képességük. ha elveszítik egyensúlyukat, tompákká és nehézfejűvé válnak.




A legalapvetőbb intés a Kapha-típusúak számára, hogy legyenek haladók. A Kapha-stabilitást minden állandó helyzet tehetetlensége változtatja: a Kapha-típusúaknak tenniük kell róla, hogy ne ragaszkodjanak görcsösen a múlthoz, ne kötődjenek túlságosan emberekhez és tárgyakhoz, és ne akadályozzák a változásokat. A Kapha-dosha a belső biztonság és szilárdság benyomását kelti, amely az egészséges személyiség lényeges jegye.






Testünk minden sejtjének mindhárom elvet tartalmaznia kell. Ahhoz, hogy életben maradjunk, testünknek szüksége van vatára, azaz mozgásra, amely lehetővé teszi a légzést, az étel továbbítását az emésztőtraktuson keresztül, és idegi impulzusok küldését az agyból illetve az agyba. Kell, hogy legyen testünknek Pittája, azaz anyagcseréje, amely az egész rendszerben feldolgozza a táplálékot, a levegőt és a vizet. Kell, hogy legyen Kaphája is, azaz szerkezete, amely összetartja a sejteket és az izmot, zsírt, csontot és inat alakít ki. A természetnek mindhárom elvre szüksége van a test felépítéséhez.


A testtípusok általános jellemzői
A testtípus egy keretforma, amelybe bele vagyunk helyezve, ám a sorsunkat nem tartalmazza. Típus dolga, hogy valaki alacsony vagy magas, határozatlan vagy határozott, aggodalmaskodó vagy nyugodt – de emellett bőséges tere van azoknak a dolgoknak, amelyeket a testtípus nem tart ellenőrzése alatt: ilyenek a gondolatok, az érzések, az emlékek, a képességek, a vágyak és így tovább. A testtípus ismerete egy jóval eszményibb egészségi állapot létrehozására tesz képessé. A következőkben ismertetjük a három dosha jellemzőit. A Vata-típus jellemzői:


Az Indiában több mint 5000 éves múltra visszatekintő Ájurvéda két szóból ered: Ajus – élet, és Véda – tudás vagy tudomány. Az Ájurvédát így általában az élet tudományának fordítják. Az Ájurvéda célja az, hogy megmondja nekünk, hogyan befolyásoljuk, alakítsuk, teljesítsük ki és végső soron uraljuk életünket betegség és öregedés nélkül. Az Ajurvéda vezérelve: az elme fejti ki a legmélyebb hatást a testre, és a betegségmentes állapot feltétele a saját tudatunkkal való kapcsolatteremtés. E kiegyensúlyozott tudat az egészség sokkal magasabb fokát teremti meg, mint bármiféle fizikai immunitás.
A DOSHÁK ÉS MINŐSÉGEIK





VATA

A Vata-doshára jellemző:
Hideg – hideg végtagok, nem szereti a hideg éghajlatot.
Mozgékony – attól függően, hogy ez a dosha milyen egyensúlyben
van, jó és rossz vérkeringést hoz létre, a magas vérnyomás a túlfokozott
Vatával kapcsolatos, akárcsak a szív ritmuszavarai, az izomgörcsök
és a háti fájdalmak. Az ideges, nyugtalan tekintet Vata-egyensúlyzavar
jele.
Gyors – sok ezzek kapcsolódó vonáshoz vezet: új információk
gyors megragadása, ugyanakakkor gyors elfelejtése.
Száraz – száraz bőr, száraz
vagy fénytelen haj, fénytelen szem és minimális vagy mérsékelt
izzadás. A bőr repedezett és törékeny lehet, hajlamos pikkelysömörre
és ekcémára.
Durva – durva bőr, sprőd haj.


PITTA
A Pitta-doshára jellemző:
Forró – meleg, pirospozsgás bőr, mindenfajta gyulladás,
túlműködő anyagcsere, melegségézet a gyomorban, a májban, a belekben
stb. A Pitták általában szeretik a hideg ételeket és italokat,
amelyek ellensúlyozzák saját hőjüket.


Éles – éleselméjűség, de ugynakkor csípős neyelv, ugyanaz
a minőség a test szélsőséges elsavanyodásához és gyomorsavtúltengéshez
vezethet.

Nedves – bőséges izzadásban nyilvánul meg: a meleg izzadt tenyér tipikusan Pitta. A Pitták forróak és nedvesek lévén, rosszul tűrik a nyirkos nyári időjárást.

Savanykás szagú – szélsőséges Pitta-jelenlét esetén rossz lehelet, savanyú testszag vagy rossz szagú vizelet és széklet KAPHA



A Kapha-típus jellemzői:Súlyos – minden súlyos rendellenesség Kapha-egyensúlyzavart
sejtet, legyen az akár elhízás, hehéz emésztés vagy súlyos, nyomasztó
depresszió. Édes – amely súlyfelesleghez és cukorbetegséghez vezet,
ha túlságosan sok édesség jut a testbe. Állandó– ez a Kapha-típust tartózkodóvá teszi. A testi
folyamatok nem mutatnak negy kilengéseket, a Kapha állandó természete
azzal függ össze, hogy nincs szüksége kívülről jövő ösztönzésre,
mint a Vatának vagy a Pittának. A Kaphák teste érzéketlen az olyan
változásokra, amelyek a más testtípusúakat kibillentik egyensúlyukból. Lágy – ez a jellegzetességek széles skálájához vezet: lágy
bőr és haj, lágy modor, lágy tekintet és a helyzetek igénytelen
megközelítése. Lassú – ez a Kapha-emberek jellegzetes lassú, folyamatos
mozgásában nyilvánul meg, amely lassú beszéddel és megfontolt
gondolkodással társul.




A kétdoshás típus értelmezése

A tiszta testtípusok jellemzői a következők:


Vata: Vékony testalkat, gyors, változékony elmeműködés, eleven viselkedés. Ezeket az embereket mások kiszámíthatatlannak tartják. Nyomás alatt izgatottá és szorongóvá válnak.

Pitta: Közepes testalkat, rendszeres és határozott elmeműködés, erőteljes viselkedés. Ezeket az embereket mások erősnek tartják. Nyomás alatt dühössé és robbanékonnyá válnak.

Kapha: Testes alkat, nyugodt, józan elmeműködés, könnyed viselkedésmód. Ezeket az embereket mások elengedettnek tartják. Nyomás alatt gátolttá és csendessé válnak.
Ezeket a jellemző vonásokat párosíthatjuk, és így jó megközelítést Kaphatunk arról, hogy milyen is egy kétdoshás típusú ember. A Vata-Kapha típus lehet egyszerre ingerlékeny és nyugodt: ez látszólag valószínűtlen kombináció ezekben az emberekben egészen nyilvánvaló. Az uralkodó dosha adja az ember elsődleges reakcióit a világra, mind testi, mind lelki vonatkozásban. A második dosha egyéb utakon fejti ki hatását, de a kettő általában nem úgy keveredik, mint a színek a festékben. Ha a vékony testalkatot létrehozó Vata kombinálódik a testes Kaphával, az eredmény általában nem a közepes alkat (ami jellegzetesen Pitta). Inkább az történik, hogy hogy egy Vata-Kapha típus vagy az egyik, vagy a másik jellegzetességet mutatja. Így vannak időszakok, amikor valaki egyértelműen váltogatja egyik doshát a másikkal. Az Ájurvédikus praxis a következő dolgokat figyelte meg a kétdoshás testtípusúakkal kapcsolatban (és ez segítséget nyújthat a három dosha különböző kombinációinak jobb megértésében):



Vata-Pitta

Ezek az emberek általában vékony testalkatúak, akárcsak a tiszta Vata-típusúak. Vata testvérpárjukhoz hasonlóan gyors mozgásúak és beszédesek, de azoknál vállalkozóbb kedvűek és élesebb intellektusúak (mindkettő Pitta-jellemvonás). Kevéssé mutatják a Vaták szélsőségességeit – kevésbé érzékenyek, fizikailag törékenyek és/vagy szábálytalanok. A Pitta-befolyás általános stabilitást kölcsönöz alkatuknak. Erősebb az emésztésük, mint a Vata-típusé, és jobban tűrik a hideget, mert a Pitta javítja a vérkeringést. A környezetre túlzottan érzékeny Vata-típus gyakran lesz a zaj, a huzat vagy a fizikai kényelmetlenség iránti rossz tűrőképességének az áldozata, ami a Vata-Pittára érvényes.

Pitta-Vata

Az e testtípusba tartozó emberek általában közepes testalkatúak, erősebbek és izmosabbak a Vata-Pittáknál, akik közelebb állnak az inas, csontos fizikumú tiszta Vatákhoz. A Pitta-Vaták gyors mozgásúak. Jó állóképességgel rendelkeznek, és többnyire magabiztosak. Nyilvánvaló bennük a Pitták erőteljessége. A Vata könnyedsége, ha nem is olyan mértékben, de szintén megvan bebbük. Emésztésük erősebb, és ürülésük sokkal szabályosabb, mint a Vata-Pittáké vagy a Vatáké. Örülnek a kihívásoknak, a problémákat lelkesen, gyakran agresszíven kezelik.
A Vata-Pitta és a Pitta-Vata egyaránt hajlamot mutathat a félelemre és a haragra, a két dosha negatív érzelmeire. Ha egyensúlyuk felborul, vagy stressz hatása alá kerülnek, ez a kombináció feszültté, makaccsá és bizonytalanná teszi őket.

Pitta-Kapha

A Kapha-dosha olyan erős alkati jellem, hogy vaskos, nehéz fizikuma még akkor is megnyilvánul a kétdoshás típusokban, ha nem az első helyen áll. A Pitta-Kaphák általában könnyen felismerhetők, mert a Pitta erőteljes stílusa a Kapha masszív testével párosul. Sokkal izmosabbak, mint a Pitta-Vaták, sőt kimondottan testesek is lehetnek. Személyiségük a Kapha stabilitását mutatja, de a Pitta erejével, kiegészülve a haragra és a kritikára való hajlammal, ami általában sokkal nyilvánvalóbb, mint a Kapha higgadt nyugalma. Ez különösen sportolók számára jó testtípus, mert a Pitta energiája és célratörése a Kapha kitartásával párosulva általában igen jó fizikai egészséggel jár.

Kapha-Pitta

A Kapha szerkezeti szilárdsága ebben a típusban még jobban előjön. A Kapha-Pittáknak általában jó izomzatuk van, de nagyobb mennyiségű zsírral, mint a Pitta-Kapháknak vagy a Pittáknak. Hajlamosabbak a kerekded arcra és idomokra, mint a többiek. A Pitta-Kapháknál inkább hajlanak a lassú mozgásra és a fokozott elegedettségre, amihez a Kapha még több életerőt és tartós energiát biztosít. Jól érzik magukat, ha rendszeresen mozoghatnak, testmozgással egyensúlyozva a Kapha tehetlenségre és tompaságra való hajlamát, de a Pitta-Kapháknál kevésbé motiváltak az aktivitásra.

Vata-Kapha

Ennek a típusnak gyakran komoly nehézséget okoz az, hogy egy írásos tesztből felismerje magát, mert a Vata és a Kapha ellentétes irányúak (nem is beszélve a Vata határozatlanságáról). Az áruló nyom általában az, hogy a vékony Vata-keret feltűnően kombinálódik a Kapha elengedett, könnyelmű stílusával, amelyet egy tiszta Vata soha nem mutat. Más oldalról nézve ezek Kapha személyiségek, akiknél valahogyan nem fejlődött ki a testi zömökség. Sőt mivel a Vata szabálytalansága uralja a fizikumot, ezek igen kicsiny emberek is lehetnek.
Ellentétben az örökmozgó Vatákkal, a Vata-Kaphák egyfajta belső stabilitást mutatnak, általában kiegyensúlyozottak, de stressz hatására Vata-vészreakciókkal reagálhatnak. Ez a típus hajlik a gyors és határozott cselekvésre, de jellemző rá az a Kapha-tulajdonság is, hogy szereti a dolgokat halogatni. A felhalmozás és megtartás vágya is jelen lehet benne. Mivel mindkét dosha hideg, ezek általában nem szeretik a hideg időt. Emésztésük a hideg doshák következtében szabálytalan vagy lassú lehet.

Kapha-Vata

Ez a típus közel áll a Vata-Kaphákhoz, de többnyire szilárdabb testalkatú és lassúbb mozgású. A Kapha ezeket kiegyensúlyozottabbá és még elengedettebbé teszi, mint a Vata-kaphákat, de a Vaták túlzott lelkesedése nélkül. Általában atletikusabb alkatúak és nagyobb az állóképességük. A Vata-Kaphákhoz hasonlóan ők is sokat panaszkodnak emésztési rendellenességekre, és rosszul tűrik a hideget.

A háromdoshás típus értelmezése

A háromdoshás típusról általában azt tartják, hogy a legjobb esélyekkel rendelkezik az egyensúly fenntartására, mert a Vata, a Pitta és a Kapha aránya bennük közel egyenlő. Nem egyetlen erős ló viszi az egész fogatot. Egy igazi kiegyensúlyozott doshájú testtípus végig jó egészségre, eszményi immunitásra és hosszú életre számíthat. Másrészt viszont az is igaz, hogy ha egyszer felborul az egyensúlya, akkor a háromdoshás típusnak megvan az a hátránya, hogy a helyreállításnál mind a háromra figyelemmel kell lennie: nincs vezérlő, hogy vele állíthassuk le a megbokrosodott fogatot.

A doshák szívesen változnak, és olyan sokféleképpen kapcsolódnak egymáshoz, hogy nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy születésünkkor egyenlő arányban legyenek jelen – olyan ez, mintha feldobnánk három pénzdarabot, és azok pontosan egy vonal mentén sorakozva érnének földet. Így végül az emberek többsége kétdoshás típusú. Az a lényeg, hogy ha nem is illünk bele egy-egy kategóriába, ismerjük meg önmagunkat, ami még akkor is lehetséges, ha testtípusunk kissé bizonytalan, valahogy úgy, mint a háromdoshás típus.

Tanuljuk meg látni a doshákat

Képzeljük el, hogy egy színes televíziós képet nézünk. A képernyőn látszólag emberek, fák, állatok, ég és felhők jelennek meg, eléggé közelről nézve azonban csak háromféle pont vagy csillogó jel – a vörös, a zöld és a kék – látható, amint folyamatosan váltakozva egyre újabb képeket formálnak. Attól függően, hogy milyen távolságból nézzük, vagy a képeket, vagy a pontokat látjuk. Mindkét megközelítés hiteles, de a három ponté sokkal alapvetőbb. Ha a kép elromlik, akkor ezeket kell helyreigazítani. A Vata, a Pitta és a Kapha éppen az a háromféle „pont”, amelyeket az Ájurvédikus orvos lát bennünk. A májunk, a vesénk, a szívverésünk, az inzulinszintünk stb. azok a mintázatok, amelyeket a három dosha váltakozó játéka formál. És helyreigazítani a testet, akárcsak a tévéképet, annyit tesz, mint újra helyre tenni a doshák egymáshoz viszonyított, örökké változó kapcsolatát.
Ha megeszünk egy nagyadag csokoládéfagylaltot, azt hihetjük, hogy a benne lévő zsír okozza a testsúly növekedését. Ez betű szerint így is igaz, de a mélyebb ok a doshákban van. Először is, ezek döntik el, hogy az ember éhes-e. Ők döntenek arról, hogy most inkább a fagylalt felelne meg, mint a répa vagy zeller. És hosszabb távon még azt is ők határozzák meg, hogy a kalória zsírrá alakuljon-e.

A Vata-típusú emberek több kalóriát fordítanak energiára, és így kevésbé fognak hízni a fagylalttól, mint a Kaphák, akik kalóriáik nagyobb százalékát fordítják zsír lerakására.

A doshák hozzájárulása nélkül a csokoládéfagylalt még a szánkig sem jutna el, nemhogy a sejtjeinkig. Ilyenformán a fagylaltban lévő kalóriák csak részleges szerepet játszanak abban, hogy mi történik az étellel. Étrendünk tulajdonképpeni irányítója saját belső értelmünk, amely láthatatlanul sokkal mélyebb szinten működik, mint a kalóriák. Ugyanez vonatkozik az élet minden egyéb területére. Nem a cigaretta okozza a tüdőrákot, hanem az ember, aki szívja, szokása (vagy függősége) okán, amely a dosháiba az idő folyamán beléívódott. Egészen pontosan nem is mi kívánjuk a nikotint, hanem a Vatánk, az idegrendszer felügyelőjének szerepében. Ha azonban az a döntés születik, hogy le kell szokni a dohányzásról, azt már mi hozzuk: élünk a döntés szabadságával, ez pedig már túl van dosháink illetékességén.

Amellett, hogy minden sejtben jelen vannak, a három dosha tipikus elhelyeződést mutat a testen belül. Mindegyik doshának elsődleges lokalizációs helye – székhelye – van, amely a kezelés szempontjából fontos vonatkozási helynek számít.

Ha valamelyik dosha egyensúlya billenni kezd, az első tünet rendszerint annak székhelyén keletkezik. A gázképződés, a fájdalmak a belekben vagy a székrekedés a túltengő Vata jellemző tünetei: az égő érzés és fájdalom a felső hasban többnyire a túltengő Pittára utal: a mellkasi vérbőség, a köhögés vagy a hűlés a Kapha-túltengés jele.

Ez nem azt jelenti, hogy az egyensúlyzavar első jelei mindig ezeken a helyeken jelentkeznek.

A Vata-egyensúlyzavar alsó háti fájdalmak vagy menstruációs görcsök formájában is jelentkezhet. Mivel mindegyik dosha jelen van a test minden részében, a Vata-egyensúlyzavar is visszavándorolhat, és felbukkanhat fejfájás, izomgörcs, asztma és még tucatnyi más tünet formájában.

A három dosha három ismertetőjele a száraz, a forró és a súlyos. A Vata van növekvőben, ha száraz az idő, ha száraz őszi szél fúj, ha száraz az étel (pattogatott kukorica, sós keksz, szárított szilva). Ha bőr túlságosan száraz, vagy az arcüregek nagyon kiszáradtak, a Vata fokozódóban van, vagy talán már ki is billent egyensúlyából.

Bármi ami forró, a Pittát növeli. Egy forró júliusi nap, egy jó meleg fürdő és a forró érzelmek – mint a harag vagy a nemi szenvedély – is idetartoznak. A Pitta van növekvőben, ha bárhol a testben égő érzés keletkezik (gyomorban, belekben, végbélben), vagy valahol begyullad a bőr. A Pitta nem annyira finom és átható, mint a Vata: inkább agresszív és éles.

Minden, ami súlyos, a Kaphát növeli. A súlygyarapodás, a belső nehézségérzet vegy az erősen borús nap mind több Kapha-doshát hoz felszínre. ha az alvás a szokottnál nehezebbé válik, vagy felfrissülés helyett tompává és támolygóvá tesz, akkor nagy valószínűséggel a Kapha a felelős. A doshák között a Kapha a legállandóbb, ő áll a legközelebb az anyagi formához.

A doshák, akárcsak a prakriti, kétéltűek. Érezhetjük úgy, hogy kelepcébe ejtenek bennünket, de tanulhatunk is tőlük, és hasznunkra fordíthatjuk, ha hallgatunk a szavukra. A Pitta-természet ellenséges hajlamokat, a Vata izgatott beleket produkál, de semmi sem kényszeríthet arra, hogy belemenjünk az olyan, feszültségekkel teli életformába, amely a Pittában felszítja a tüzet, vagy kimeríti a Vatát, és ilyen problémákat hoz a felszínre.

Tettípusunk, mivel beleszülettünk, nem változik. Másrészt viszont a doshák állandó mozgásban vannak. valahányszor egy hegyre nézünk, sült krumplit eszünk, Mozartot hallgatunk vagy bármit gondolunk vagy cslekszünk, a dosháink változnak. Akinek a szíve hevesen ver, erős Vata-reakciója van, akármi is legyen az alaptermészete. Bármilyen is legyen alaptermészetünk, próbáljuk mindhárom doshát teljesen élni!

A doshák pozitív pszichológiai jellemvonásai a következők:

Vata – fantáziadús, fogékony, spontán, rugalmas, életvidám

Pitta – intelligens, magabiztos, vállalkozó szellemű, jókedvű

Kapha – nyugodt, együttérző, bátor, megbocsátó, szerető.

Mindegyik testtípus a lehetőségek széles skáláját tartalmazza. Sajnos hajlamosak vagyunk magunkat egy normához hasonlítani, amelyet, ha nem tudunk elérni, elégtelenségi érzésünk támad, mert úgy érezzük, hogy ezt a szintet mindenkinek el kell érnie. Az effajta konformitás azonban nincs benne a természet tervében. Nézzük a következő példát:
A testsúly igen kényes téma. Mindenki azt szeretné, ha ideális lenne a súlya, de milliók hiába küzdenek ezért. A kritikusok rámutatnak, hogy társadalmunk a soványság megszállotja.

Az Ájurvéda szerint nem az a baj, hogy ragaszkodunk a tökéletes alakhoz, hanem az, hogy figyelmen kívül hagyjuk a természet alapvető törvényszerűségeit. A természet szerint a Vata-nő sovány, a Kapha pedig molett, ha nem éppen kövér. Más kérdés, hogy mi adja mindkét típus tagadhatatlan vonzerejét. A Vaták bájosak, vidámak és vibrálnak – természetes elevenséggel kommunikálnak. A Kaphák ugyan nincsenek könnyed, agilis testtel megáldva, de megvan a maguk szépsége: higgadtak, nagy, lágy szemük van, méltóságteljes stílus és telt, bájos idomok jellemzik őket. A Pittáknak, akik az ideális fizikai típust illetően a legközelebb állnak a mai nyugati felfogáshoz, lévén közepes felépítésűek és arányosak, ugyancsak van egyfajta jellegzetességük, ami vonzóvá teszi őket mások számára. Ilyenformán mindegyik dosha egy-egy ideált képvisel, amelyek a természet szempontjából egyenértékűek. Legyenek a mi szemünkben is azok.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy a „doshák kiegyensúlyozása” azt jelenti, hogy kíséreljük meg a Vatát, a Pittát, és a Kaphát egyenlő arányba hozni. Ez téves elképzelés: a velünk született doshák aránya nem változtatható. Amit tettünk, az az, hogy megtaláljuk a doshák helyes egyensúlyát önmagunkban. A doshák egy olyan skálán mozognak, amelynek két végén van a sok és a kevés, középen az egyensúlyponttal.

A betegség hat lépcsőfoka

Az orvoslásnak évezredek óta az a célja, hogy visszavezesse a pácienseket saját természetükhöz: ez nem egyedül a Maharishi Ájurvéda célkitűzése. A nyugatot azonban lenyűgözte a betegségek pontos fizikai értelmezésével történő tudományos orvoslás. Manapság a nyugati medicina elismeri, hogy a betegség eredhet akár testi, akár leki okokból. A test-lélek medicina beköszöntével nem világos többé, hogy a kettő egyáltalán elválasztható-e egymástól. Egy hirtelen lelki megrázkódtatás nagy rombolást végezhet a testben, megbénítja az idegrendszert, és utat nyit a betegségeknek.

A Maharishi Ájurvédával sokkal nagyobb pontosságra vagyunk képesek. Az ősi szövegek szerint a betegségfolyamatnak hat lépcsőfoka van. Az első három láthatatlan, és egyaránt kapcsolható a lélekhez és a testhez. Az utóbbi három nyilvánvaló tünetekkel jár, amelyeket akár a beteg, akár az orvos felfedezhet. Mindegyik lépcsőfok az egyensúly hiányát jelzi, de megjelenési formája a folyamat előrehaladtával változik:

Felhalmozódás – a folyamat egy vagy több dosha növekedésével kezdődik.
Súlyosbodás – a túltengő dosha addig a pontig halmozódik fel, hogy normális határain túl kezd terjedni.
Szétszóródás – a dosha az egész testet elárasztja.
Lokalizáció – a vándorló dosha olyan helyeken telepszik meg, ahová nem való.
Megtestesülés – fizikai tünetek lépnek fel azon a helyen, ahol a dosha megtelepedett.
Kirobbanás – kitör a betegség a maga teljességében.

E fokozatok bemutatására tegyük fel, hogy nagy mennyiségű Pitta halmozódik fel, mert valaki esetleg Pitta-típus, és úgy érzi, hogy súlyos stresszhatás alatt áll, vagy éppen rossz a közérzete a forró nyári idő miatt. Ha eléggé nagy mennyiségű Pitta halmozódott fel, az mozogni kezd a testben: elhagyja azokat a helyeket, ahol tulajdonképpen lennie kell. Rövidesen olyan helyeket talál, ahol ama (toxikus maradvány) van, és ott fennakad.

Ez a történés foglalja magában a betegség első három lépcsőfokát. A nyugati orvos itt még nem tudna diagnózist felállítani, mert tankönyvileg még nincs semmiféle rendellenesség, Ájurvédikus szempontból azonban a test már nem teljesen egészséges. Ha valaki nagyon odafigyel a testére, már korán megérezheti valamelyik dosha kezdődő egyensúlyzavarát. Mindenki felismeri azokat a finom változásokat, amelyek egy hűlést jeleznek, vagy amikor influlenza kezdődik. Sok egyéb betegségnél is jelentkezik egyfajta rossz közérzet vagy halvány, kellemetlen érzés, amelyet nem lehet pontosan behatárolni vagy azonosítani. Az orvos gyakran zavarban van, amikor konkrét tünetek után kutatva a bizonytalan panaszok, fájdalmak, izomgyengeség, hőemelkedés vagy egyszerűen hosszan tartó fáradság egyvelegébe ütközik. Ezek lehetnek hirtelen szívroham vagy agyvérzés halvány testi előjelei – amelyek persze többnyire nem is olyan hirtelen bajok. A doshák általában már jó előre figyelmeztetik az áldozatot, de az nem figyel rájuk.

Ha a dosha valahol megreked, az rendszerint a negyedik lépcsőfokot vezeti be, amikor a betegség első, finom jelei kezdenek megjelenni. Ha a Pitta a bőrben jelenik meg, enyhe viszketés érzetét keltheti, vagy gyulladást okozhat. Ha a gyomorban van, gyomorégés vagy gyomorrontás léphet fel. (Nemcsak a Pittát akarjuk felelőssé tenni a betegség tüneteiért. Bármelyik dosha bárhol megjelenhet. Ha túlságosan sok Vata jelenik meg az izületben, amely erre az egyik legvalószínűbb hely, mivel az izületek szívesen szedik fel az amát, akkor ott szúró fájdalmat érezhet az ember.) Néhány ilyen halvány jelet kivéve azonban még semmi jele nincs annak, hogy komoly betegség kezdődne.

Mivel a Maharishi Ájurvéda testünknek e finom szintjén működik, olyan tünetek is befolyásolhatók, amelyek nyugati mértékkel igancsak titokzatosak: rejtélyes fájdalmak, szorongás, depresszió, fáradság és így tovább.

A nyugati medicina ezekre azt szokta mondani, hogy pszichoszomatikus problémák, vagyis eredetük a páciens fejében van. Valójában ezek a dosha-egyensúlyzavar korai szakaszából erednek. Ezeket könnyű kezelni, mivel az 1, 2., vagy 3. szakaszban vannak, napirendi beosztással és a test megtisztításának különleges eljárásával (pancsakarmának nevezik) hatásosan kezelhetők.

Ha már kialakult betegségekkel van dolgunk, a testi szövetek károsodása olyan fokot ér el, hogy e kezelések önmagukban nem vezetnek eredményre. Ilyenkor vagy fejlettebb Ájurvédikus gyógymódokhoz kell folyamodnunk, vagy a nyugati orvoslást kell segítségül hívnunk, amely akut esetek legkülönbözőbb formáinak kezelésére jött létre.

Születéskor mindenkiben van valami mindegyik doshából. Ahhoz, hogy valaki tiszta Vata, Pitta vagy Kaphának legyen nevezhető, az kell, hogy az egyik dosha túltengjen benne, de ezek a legtöbb emberre nem vonatkozó, ritka kivételek. A legtöbben kétdoshás típusúak vagyunk, ahol az egyik dosha, ha nem is túlságosan, de dominál.A kissebséget alkotó egydoshás típusúak bizonyos értelemben szerencsések, mert nekik csak egy domináns tényezővel kell törődniük életük folyamán. Ez az előny azonban csekély. Mindenkinek mindhárom doshát egyensúlyban kell tartania. Noha természetes, hogy az ember leginkább a saját testtípusaira figyel, nagyon fontos a többi dosha ismerete. Az a leghelyesebb, ha bármely testtípusról úgy gondolkodunk, hogy abban mindhárom dosha kifejeződik, de figyelmünk nagy részét egy vagy kettő köti le.

Az Ajurvédikus testtípus olyan, mint a tervrajz, amely a rendszerünkbe beépített, velünk született tendenciákat körvonalazza. Függetlenül attól, hogy ki issza meg, egy pohár tej mindig 120 kalóriát tartalmaz. Az egyik ember e kalóriákat arra használja, hogy zsírt halmozzon fel, míg a másik energiává alakítja a nagy részét: a gyermek teste a sok kálciumot új csontszövet építésére vonja ki, míg az idősebb ember ugyanezt a kálciumot a veséin áramoltatja át.Az Ájurvédikus orvos a testtípus ismeretében meg tudja mondani, hogy mi az étrend, fizikai aktivitás és gyógyszeres kezelés, amely segíteni fog, és mi az, ami nem lesz jó, vagy esetleg éppen ártana.Honnan származnak a testtípusok? Mindenkinek lényegileg ugyanazok a sejtjei és szervei vannak, mégis a genetika parancsára az egyik embernek kék szeme van, a másiknak barna. A testtípusok mélyebb eredete után kutatva a Maharishi Ájurvéda az elme és a test közötti találkozási pontot vizsgálja. A kettő nyilvánvalóan találkozik. Valahányszor történik valami az elmében, történés reagál rá a testben. Ha a gyermek fél a sötétben, félelme fizikai formát ölt azzal, hogy adrenalin száguld végig a vérpályáján. Az Ájurvéda szerint e kapcsolódás egy, az elme és a test közé iktatott ponton történik, ahol a gondolat anyaggá alakul, ezt három működési elv uralja, amelyeket dosháknak nevezünk.

A Maharishi Ájurvéda a kalasszikus indiai Ajurvéda Maharishi Mahesh Yogi által felelevenített komplex gyógyítási rendszere, melyet Maharishi számos híres indiai Ájurvédikus orvos segítségével vezetett be 1983-ban. A Maharishi Ájurvéda azt tanítja, hogy minden embernek saját, egyedi, természet adta modellje van, amelyet prakritinek, azaz testtípusnak nevezünk. (A testtípus megállapításának legbiztosabb módja egy Maharishi Ájurvéda orvossal való konzultálás, így erre külön nem térünk ki. Viszont az általános jellemzők ismerete felismerésül szolgálhat annak érdekében, hogy megtudjuk, kire milyen testtípus illik – szerk.) A prakriti mondja meg, hogyan kell a természet szerint élnünk. Az Ájurvéda szerint a test tudja, hogy mi a jó, és mi rossz neki: a természet születéstől belénk plántálta a helyes ösztönöket.

Forrás: Ájurvéda ismertető

Isten- hit- vallás-egyház

Terveztem, hogy írni fogok erről a témáról, de egy későbbi időpontra gondoltam. Ma reggel a Duna tévében mikor Ferenc pápáról volt szó sok minden eszembe jutott erről a témáról.
Gyermekkoromban nagymamám volt az aki Istenről és hitről beszélt nekem. Minden héten magával csábított a templomba, bevallom nem az imádsággal hanem a beígért sportszelettel tudott levenni a lábamról, hogy elkísérjem Őt :)) Nem értettem miért hisz ennyire megrendíthetetlenül Istenben, miért nincsenek kérdései, amikor erről faggattam midig egy titokzatos mondat volt a válasz: " Volt egy pillanat az életemben amikor megjelent számomra, és onnantól kezdve biztosan tudom, hogy létezik" Éveken keresztül kérdezgettem Őt, mikor volt ez, mi történt, hogy történt, de nem árulta el. Annyit felelt csak erre, egyszer a Te életedben is elfog jönni, és attól kezdve biztos leszel benne, hogy létezik és nem lesznek többé kérdéseid.

Sok év telt el azóta, és valóban eljött egyszer a pillanat az életemben, amikor segítséget kértem és kaptam, azóta, valóban nincsenek kérdések. Van viszont egy sajátos, kusza Isten kép és Isten hit bennem. Nem járok templomba, mert fenntartásaim vannak az egyházzal kapcsolatban, ahogy azokkal az emberekkel is akik elmennek a misére, ájtatoskodnak, majd kijöve a templomból újra élik a keresztény emberhez nem méltó életüket. Számomra a hit egy bensőséges dolog, nem kell elmennem a templomba, " verni a mellemet" , hogy én vétkem, gyónni a papnak, kérni a feloldozást, és fellélegezni, hogy megbocsáttatott, el sem követtem a bűnt. Nem. Az én hitem, egy folyamatos belső párbeszéd Istennel, kérve Őt, hogy segítsen Nekem megfejteni miért is születtem erre a földre, segítsen a helyes utat megtalálni, és arról le nem térni, és bocsássa meg amikor hibázom, támogasson abban, hogy helyre hozzam azokat.Nem tudom eldönteni mennyire keresztény az én hitem, és mennyire felel meg bizonyos konvencióknak, de azt érzem, hogy nem is nagyon akarom, hogy megfeleljen. Ha megkérdezik tőlem hiszek e Istenben, tréfásan azt szoktam mondani: buddhista keresztény vagyok, ami nagyjából le is fedi azt ami bennem van ezzel kapcsolatban.

Ferenc pápához nagy reményeket fűzök :) úgy tűnik számomra, hogy Ő igyekszik újra emberközelivé tenni az egyházat, Ő azt hiszem azon az úton próbál járni amit Jézus mutatott.
A mai kis filmben volt egy jelenet amikor egy helikopter ablakából integetett az Őt búcsúztatóknak és a kezével szíveket rajzolt a levegőbe. Ez a kép ma egész nap elkísér, és ezzel szívembe zártam Őt :)

Ferenc Pápa szívet rajzol kezével a levegőbe :)))

Új év új élet?

Az év vége mindig egy kis visszatekintést, értékelést jelent szerintem mindannyiunk életében. Megnézzük mi történt velünk az idén, miket terveztünk és abból mi valósult meg. Azoknak akik naplót, naptárt, blogot vezetnek, ez sokkal könnyebb feladat, hisz csak átlapozzák, végiggörgetik,és kész. Remélem jövőre ez nekem is sokkal könnyebb lesz :) Van egy klassz segédeszköz ehhez most amit itt meg is osztok Veletek:

Évrendező munkafüzet

Zárd le a mögötted álló évet, és tervezd meg az előtted lévőt. Köszönjük ezt a helyes füzetkét.

Van még egy kis napló amit én az idén használni fogok: ez a Hálanapló. Erre a célra kinevezhetsz egy kis füzetet, amit úgy díszítesz, ahogy Neked tetszik, vagy megveheted például ezt itt :

Hálanapló

"Szinopszis:

Naponta adj hálát azokért a dolgokért, amik történtek veled. Minden napban találd meg, mi volt az, ami előbbre vitt téged lelki utadon, testi fejlődésedben, gyógyulásodban, jobbá válásodban, vagy mindebben együtt! Ebbe az álomszép naplóba mindezt beírhatod. Inspirálnak a mélyen elgondolkodtató Bagdi Bella idézetek és Oravecz Nóri ajánló gondolatai"

Sok sikert :)

Miért?

Elsősorban magam miatt. Szeretném ha nyomon tudnám követni valahol, hogy mik történnek Velem, mi lesz az ígéretekkel amiket megfogadok, azon az úton haladok-e amin terveztem, ha letértem róla, akkor az hol és miért történt.

Miről szól a címválasztás? Azokról a segítő-társakról akik ezen az úton Velem és Veled tarthatnak.

Kik Ők? Számomra a családom, a jó barátaim ( igen kevesen), az angyalok és velük együtt a Jóisten, valamint olyan segítők akikkel most ismerkedem: kristályok, illóolajok, Schlüsser sók, a virágok: Bach virágterápia, a gyógynövények, a kreativitás, és biztos van olyan ami most nem jutott eszembe, de sor fog kerülni rá. 

Aztán vannak az akadékoskodók, ellenségeskedők, akik nem kedvelnek, igen ők is segítenek nekem, bár biztos ha tudnának róla máshogy viselkednének :)

Szóval nagyjából ilyen dolgokra számíthatsz nálam Kedves Olvasó, ha van kedved kísérj az utamon, ameddig jól esik, ha pedig úgy érzed, oszd meg velem a gondolataid, komment formájában, bármely témában.