Felismerések :)

Akik ismernek engem, jól tudják, örökké kattog az agyam. Ha visszagondolok, nem igazán tudok olyan időszakot mondani, amikor csak úgy voltam, és nem rágódtam a múlton, vagy aggódtam a jövő miatt. Még kisgyermek koromra vissza nézve se volt ez másként. Mindig mindent meg akartam tervezni, rettegtem attól mit hoz a jövő, a kíváncsiságom és a bizonytalantól való félelem határozta meg minden napjaimat. Mindent és mindenkit irányítani akartam, nem hatalomvágyból, nem. Azt gondoltam ha a kezemben tartom a dolgokat, akkor minden úgy fog történni ahogy szeretném. Elfelejtettem, vagy talán nem is  tudtam miért vagyunk itt. Nem foglalkoztam a leckékkel. Csak kérdezgettem vajon mit kellett volna ebből megtanulnom, de nem tettem semmit azért, hogy megkapjam a választ. Most, ha arra gondolok, mindent elterveztünk, pontos forgatókönyvet írtunk mielőtt erre az életre leszülettünk, annyira nyilvánvalóvá kezd válni minden. Ma jöttem rá, például, mi az amit a mostani kapcsolatomban kell megtanulnom. Boldog vagyok ettől. Eddig ahelyett, hogy észre vettem volna mit tanít, inkább megpróbáltam átformálni Őt, olyanná amilyen Én vagyok. Azok a tettei amik idegesítenek, vagy bosszantanak csak azért vannak, mert azt kellene elsajátítanom. Ő nem tervez, de legalábbis nem olyan szigorúan, nem retteg sose attól, hogy mi lesz, nem siránkozik régen elmúlt dolgok miatt. Anélkül, hogy különösen foglalkozna vele, a most-ban él. Teljesen logikus, hogy miért élek Vele, és miért csak nem oly rég találtunk egymásra. Olyan energiaáram indult el a felismerésem után amit szinte egyből érezni lehetett köztünk. Ezzel egy-időben tudatosult bennem, az is, hogy minden kapcsolat akkor kezdődik és ér véget, amikor kell. Pont úgy ahogy megterveztük. Nincs olyan, hogy jön valaki aki elveszi tőled, vagy akiért elhagyod Őt. Akkor kezdődik és ér véget, amikor kell. Ahogy terveztük. Mielőtt megszülettünk volna. Természetesen a felismerések, sokkal mélyebbek, sokkal több mindent tanulok, de az már túl személyes, a blog célja pedig csak annyi, hogy segítsen az én történetemen keresztül, ahhoz elég ennyit leírnom. Nem mondom, hogy ettől most megvilágosodott lettem, hogy nem fogom ezt időről időre elfelejteni, de boldog vagyok, hogy észrevettem. Talán azáltal, hogy leírtam, könnyebb lesz felidézni is amikor szükséges.