Egom, a kis huncut, felismerve, hogy a mindennapi életemben egyre jobban függetlenítem, magam tőle, viszont még nem vagyok elég éber, hogy észrevegyem amikor ő ural, találta magának egy megfelelő terepet arra, hogy kiélhesse magát. Tette mindezt olyan jól, hogy észre se vettem, De most jól rajta kaptam ám. Nem mondom, hogy bánom, vagy szégyellem, mert mosolygok. Mert túléltem közben, egy két megingással, a választási csatározást például. Sok embernek csalt mosolyt az arcára, és voltak nagyon vicces pillanatok is. Miközben egom élte a maga kis szerepét, olyanná váltam mint egy terített asztal. Emberek jöttek, magukkal vittek ezt-azt, de itt hagytak cserébe mást. Picit aggaszt, azonban, hogy miután rajta kaptam milyen trükkel fog előállni legközelebb. Nem azt mondom, hogy most el fogok tűnni, de biztosan intenzívebb lesz a figyelmem ezen a terepen is. Viszont hálás vagyok, hogy nem figyeltem eléggé, mert eközben megszabadultam azoktól a köteleimtől amik az elmúlt nyolc évben egyre szorosabban fonódtak körém, a lélegzésem és a létezésem akadályozták.
Igen is szabad önfeledten bolondnak lenni, akkor is ha a mosolyommal mások nem tudnak mit kezdeni. Nem fogok soha többé szomorú arccal járkálni, csak azért, hogy más fájdalma belőlem tudjon táplálkozni. Én boldog vagyok, mindenkinek annak kellene lennie. Ha én ezért tehetek bármit megteszem, de nem akarok azért boldogtalanná válni, vagy magamat boldogtalannak tettetni, mert másnak úgy könnyebb. Igen bolond is vagyok kicsit, na jó lehet nagyon, ahogy mindenki más is az. Nem vagyok, se jobb, se rosszabb, több se, kevesebb se. Ember vagyok.
Legyen gyönyörű, vidám és boldog napotok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése