Bevallom sokáig gondolkoztam azon megírjam-e ezt a bejegyzést,merjek-e nyíltan beszélni arról mi történt Velem az elmúlt időkben, miközben olyanok is olvassák a blogot akik távolról ismernek, és eddig sok mindent nem tudtak az életemben lezajló változásokról. Kicsit olyan ez, mintha egy szerep kedvéért meztelenül kell a színpadra lépni, csak én a lelkemmel teszem ezt, azért, hogy azok a "segítő társak" amikről a blog szól hitelessé váljanak azok számára is, akik nem, vagy eddig nem hittek ezekben.
Lehet hosszúra fog sikerülni, akkor majd több részben adom közre.
A színes kiemeléseknek jelentősége van, mind olyan mondat, vagy gondolat, amelyet magamnak kellett megfogalmazni ahhoz, hogy eljussak oda ahol most tartok.
41 éves vagyok még 3 hónapig :) és korai klimax kezdődött nálam, miközben még nem mondtam le a gyermek vállalásról. Ez annyira sokkolt, hogy teljesen összezavarodott bennem minden. Már nem tudtam merre tartok, ami idáig egyértelmű volt számomra az kusza lett. Csak azt tudtam biztosan, hogy itt valami nagyon nem stimmel és sürgősen tennem kell valamit.
Két vetélésem volt eddig, az egyik 25 évesen a másik két évvel ezelőtt. Mióta a felnőtt életemet élem szerettem volna gyereket szülni, de valamiért nem sikerült. Amikor terhes lettem először és elvetéltem, csak azt kérdezgettem Istentől miért adta ha elveszi? Ha nem akarja, miért élt bennem 12 hétig. Persze, hogy nem kaptam választ, hát elfogadtam, hogy valamiért így kellett történnie, és nem bolygattam tovább. Évekkel később választottam egy férjet magamnak, akiről tudtam, hogy nem szeretne gyermeket. A mostani páromtól 2 évvel ezelőtt újra babát vártam, 14 évvel az első vetélés után. Boldog voltam, de egy pillanatig nem éreztem a babavárás örömét, annyira rettegtem, így persze egyenes út vezetett a spontán vetéléshez 12 hetes terhesen. Ezután 6 hónapig kellett várni, hogy újra próbálhassuk. Ami következett azt senkinek nem kívánom. Minden hónapban két hét teljes őrület, amiből persze a környezetem mit sem észlelt, mert senkit nem akartam magammal rántani ebbe. Az esedékes menstruáció előtt már két héttel mindenféle jelet kerestem magamon vajon terhes vagyok, vagy megjön? Minden nap terhességi tesztet csináltam, volt, hogy többet is, már az útvonalam összes Dm, tesco stb üzletét feltérképeztem és beosztottam, hogy mikor hol veszek tesztet, aztán persze mind negatív lett. Akkor egy pár pillanatig szomorú lettem, majd megráztam magam és azt mondtam sebaj majd a következő ciklusban. Így ment ez egy teljes évig, hónapról hónapra. A nőgyógyászom azt javasolta keresem fel az asszisztált reprodukciós osztályt, akik segítenek abban, hogy biztosan teherbe esek, de én úgy gondoltam, jobb ezt a sorsra bízni, ha van dolgom a babával, biztos megfogan természetes úton. Teltek a hónapok és nem történt semmi, én pedig elfáradtam, és azt gondoltam talán mégsem kell nekem baba, már öreg vagyok, lehet, hogy türelmetlen lennék vele, vagy nem lennék jó anya, vagy lehet nem tudnám felnevelni, és akkor egyszer csak jött egy hőhullám. Azt vettem észre, hogy már 50 napja nem menstruálok. Felkerestem egy nőgyógyászt, aki ultrahanggal és egy vérvétellel megállapította, hogy elkezdődött nálam a klimax. Azt mondta, ehhez még túl fiatal vagyok, és hormonokkal vissza lehet állítani a ciklust, akár úgy is,hogy teherbe is eshetek. Azt hiszem itt zavarodott össze bennem teljesen minden.
Folytatás következik, amiben leírom most hol tartok és hogyan jutottam el ide :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése