Terveztem, hogy írni fogok erről a témáról, de egy későbbi időpontra gondoltam. Ma reggel a Duna tévében mikor Ferenc pápáról volt szó sok minden eszembe jutott erről a témáról.
Gyermekkoromban nagymamám volt az aki Istenről és hitről beszélt nekem. Minden héten magával csábított a templomba, bevallom nem az imádsággal hanem a beígért sportszelettel tudott levenni a lábamról, hogy elkísérjem Őt :)) Nem értettem miért hisz ennyire megrendíthetetlenül Istenben, miért nincsenek kérdései, amikor erről faggattam midig egy titokzatos mondat volt a válasz: " Volt egy pillanat az életemben amikor megjelent számomra, és onnantól kezdve biztosan tudom, hogy létezik" Éveken keresztül kérdezgettem Őt, mikor volt ez, mi történt, hogy történt, de nem árulta el. Annyit felelt csak erre, egyszer a Te életedben is elfog jönni, és attól kezdve biztos leszel benne, hogy létezik és nem lesznek többé kérdéseid.
Sok év telt el azóta, és valóban eljött egyszer a pillanat az életemben, amikor segítséget kértem és kaptam, azóta, valóban nincsenek kérdések. Van viszont egy sajátos, kusza Isten kép és Isten hit bennem. Nem járok templomba, mert fenntartásaim vannak az egyházzal kapcsolatban, ahogy azokkal az emberekkel is akik elmennek a misére, ájtatoskodnak, majd kijöve a templomból újra élik a keresztény emberhez nem méltó életüket. Számomra a hit egy bensőséges dolog, nem kell elmennem a templomba, " verni a mellemet" , hogy én vétkem, gyónni a papnak, kérni a feloldozást, és fellélegezni, hogy megbocsáttatott, el sem követtem a bűnt. Nem. Az én hitem, egy folyamatos belső párbeszéd Istennel, kérve Őt, hogy segítsen Nekem megfejteni miért is születtem erre a földre, segítsen a helyes utat megtalálni, és arról le nem térni, és bocsássa meg amikor hibázom, támogasson abban, hogy helyre hozzam azokat.Nem tudom eldönteni mennyire keresztény az én hitem, és mennyire felel meg bizonyos konvencióknak, de azt érzem, hogy nem is nagyon akarom, hogy megfeleljen. Ha megkérdezik tőlem hiszek e Istenben, tréfásan azt szoktam mondani: buddhista keresztény vagyok, ami nagyjából le is fedi azt ami bennem van ezzel kapcsolatban.
Ferenc pápához nagy reményeket fűzök :) úgy tűnik számomra, hogy Ő igyekszik újra emberközelivé tenni az egyházat, Ő azt hiszem azon az úton próbál járni amit Jézus mutatott.
A mai kis filmben volt egy jelenet amikor egy helikopter ablakából integetett az Őt búcsúztatóknak és a kezével szíveket rajzolt a levegőbe. Ez a kép ma egész nap elkísér, és ezzel szívembe zártam Őt :)
Ferenc Pápa szívet rajzol kezével a levegőbe :)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése